Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1843. év

ólunk, kocsi és szekér színünk, galambházunk, kutunk, palánkjaink' nagy része, négy öl fánk, fűrészelő gépünk, útszai nagy kapunk, az udvar' közepére kihúzott kocsink, és bricskánk, hamuvá lettek, a' három utóbbaknak azomban, némely romjai maradtak, kertünk' fái közül, csak, az annak közepén lévők menekedtek-meg az öszve-süléstől, porrá lőn, azon kerti fa házacskánk is, melly ez év' tavaszán készült. - Lakhelyünk' udvarában nem lehete megmaradni, itt a' kuglizónak, a' főidben lévő fa részei is megégtek, Czikó útszai házunknál a' lakók bent maradtak, élteket is veszélyeztetve, 's vízivással oltalmazva magokat, a' fojtó füst, és hőség ellen, mellyben eggyik cselédjök el is ájult. Itten, eggyik szobánkba, a' szomszéd felőli ablakon bekapván a' tűz tetemes kárt okozott. A' csínos kénben lévő fák, és növények is semmivé lettek. Miskólczra nézve, 1843. Julius' 19-e valóságos júliusi nap. mellyen mint. egy valaki elmésen jegyzé-meg. a' görög tűz pusztítá-el városunkat. Bár a' Levandovszky Antal görög' udvarából kiütött lángokról azt hívé a' bámuló nép, hogy nem sokára elalszanak, azokból, eggy megvetett szikra, iszonyú vészt okozott. Igen is! eggy nyomorúk részecskéje a' tűznek a' piaczi épületekre, majd pedig színházunkra hulla, 's Thaliának honunkban legrégibb magyar egyháza, mellynek díszes kifestésé épen most vala munkába, kevés perczek múlva, irtóztató lángözönné vált. melly az egész városra szét szóra pusztító szikráit. Neveié a' szerencsétlenséget a' szörnyű szárazság, hőség, és a' magasabb épületek' meggyűlása, az sem vala kedvező körülmény, hogy a' lakosok, részint kívül a' városon, az aratás körül forgolódtak, részint a' szikszai vásárra valának indulóban. Szél, mint mondják igen csekély fújt, 's később a' tűz nevelé-meg, annak erejét. Mivel, a' magasabb épületek, 's ezek közt. a' klastrom' eggyik tornya gyúltak-meg, legelébb, a' köznép valamelly égi tűznek, kénköves essőnek hajlandó tulajdonítani e' szörnyű veszélyt; annyival inkább, hogy a' tetők szörnyű hirtelenséggel lobbantak-fel, és égtek hamuvá. Mondják, hogy városunk, egy óriási láng, és lüsttömeg volt, mellyet az irtóztató ropogás, retsegés, és az omladozások' morajjá, még borzasztóbbá tőn. így dűllött Miskólcz, híres tűzoltói mellett is. hamuba, így fosztattak-meg sokan, egész éltökbeli fáradozásuk' gyümölcsétől, nem maradván egyebök, azon öltözetnél, mellyben, az emésztő tűz elől, elfutának. Az isteni gondviselés, mindazáltal, nem szűnt-meg. őrködni e' szerencsétlen lakosok' élte fölött. A' szörnyű vészben alig történt halál, sérelem is kevés. Két halottak elégtek. Számos rabjaink közt sem történt szerencsétlenség, jó eleve az Avasra kísértetven. eggy közzűlök szökésre használá az alkalmat. Megjegyzendő, hogy e' tűz, az Alpapsor útszán támadván, a' Szinván keresztül terjedt el, mellynek a' pap malmánál lévő szigetében a' mángorló is megégett. Déli 10. és 11. óra közt ütvénki, estvére, városunk' dereka, romban heveivé. Leégtek, a' Piacz útsza, egyik oldalon, a' Három rósa fogadótól, másikon a' Lúczi korcsmától kezdve, egészen fel-felé, a' Vármegye, Czikó, Boldogasszony. Klastrom, Kádas, Nagy Hunyad, Kis Hunyad, Püspök, Fazekas, Major, Nyakvágó, és a többi útszák egészen; a' Vereshíd, Újváros, Posta, Tetemvár útszáknak nagy része. A' Bábonyi bérczen, mintegy hatvan, a' Tetemvárban <harminczhárom pinczék>, a' nevezetesebb épületek közzül, a' klastrom minden hoz-