Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)
Bevezető
alapvető jogi ismereteket. Még ugyanebben az évben a radikális nézetű neves Borsod megyei követ, Palóczy László mellé került Pozsonyba, országgyűlési gyakorlatra. Iskolai évei sok kellemes és kellemetlen élményt szereztek számára. Mint naplójából olvashatjuk, a miskolci líceum pedagógiai módszere olyan avult volt, hogy még felnőtt korában is kellemetlenül emlékszik vissza ezekre az évekre. Gyalázatosan rossz volt az iskolai tananyag. Magyar történelemről, magyar irodalomról jóformán semmit sem hallottak. A tanítás egyetlen célravezető módszere az úgynevezett „hangoztató modor" volt, azaz a tanulóknak inkább szó szerint kellett megtanulniuk az anyagot, mintsem értelmileg felfogni. Baj volt az iskola nevelési módszerével is. A botrendszer az első osztálytól kezdve érvényben volt. A botozást a gyermekek még csak elviselték, a fájdalmas megaláztatás azonban számtalan kényes jelenetet idézett elő a fiatal preceptor és a kamasz diákok között. A tananyagból hiányzott a testnevelés is, emiatt is panaszkodik Szűcs Sámuel, hisz, mint alább láthatjuk majd, ez a meglehetősen gyenge fizikumú fiatalember a tervszerű mozgással fejleszthette volna nemcsak testi erejét, hanem ellenállóképességét is, s talán ezt is a naplóíró említi meg - emiatt fellépése bátrabb lett volna, s elvesztette volna a rá annyira jellemző indokolatlan félszegséget. Eperjesi és késmárki évei sem jelentették számára a legkellemesebb élményeket. Mindhárom iskolában részt vett az iskolai magyar társaság munkájában. Miskolcon díjat is nyert egy önképzőköri munkájáért. S ez a ma már jellegtelennek, jelentéktelennek tűnő tény bekerült Szinnyei róla szóló cikkébe és a nekrológba is. Ezeket Szűcs maga fogalmazhatta valamikor a 80-as évek legelején, s ekkor ő már hatvanadik életévén túljutott, mégis jellemző, hogy az idős férfi élete, életműve fontos állomásának tartotta ezt az első szárnypróbálgatást. Radikális vagy mérsékelten radikális, liberális nézeteit már itt az iskolában magába szívhatta. A miskolci líceumban Regéczi István professzor ismertette meg vele, s néhány magyar társaságbeli társával, a magyar történelem legfontosabb fejezeteit. Itt ismerkedett meg a magyar irodalom múltjával, s itt szerette meg kora jeles magyar íróit. Sokat olvasott Kisfaludy Sándortól, Kisfaludy Károlytól, Fáy Andrástól. Olvasta természetesen Széchenyi munkáit, Bölöni Parkas útleírását, s lapozgatta, tanulmányozgatta kora magyar folyóiratait. 10 így már az iskolai tanulmányai alatt egy a XIX. század színvonalán álló, európai szintű műveltségre tett szert. Radikális nézetei nyilván csak még inkább mélyültek Késmárkon, ahol a reformkori magyar közélet egynéhány jelessé vált férfijával együtt végezte jogi stúdiumait. 11 10. F, kérdésről részletesen vö. Kilián: 1972 b) 14-24. 11. Eperjesen Pulszky Ferenccel, Sárosy Gyulával, Vachott Imrével, Vachott Sándorral; Késmárkon: Szontágh Pállal. Vö. Szűcs Miklós kéziratos naplója 1. 6 a-b; 23 b-24 a. HOM Helyt. Gy. Ltsz. 33.4390.15, Szűcs Miklós naplója. Ii
