Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1843. év

- És minket a' legszomorúbb gondokltok fogának-el, a' jövő eránt. Istenem! hát csak azért távoztak-el, múlt év' nyarán, a' vész' fellegei, hogy, azok, ismét összegyűlvén, újjabb, újjabb rettegésben tartsanak! Sokszor kérdem, vallyon nem boldogabbak e' az oktalan állatok, mellyek nem gondolkoznak, 's halandó voltukat sem tudják? Az embernek pedig kivétel nélkül kínokat kell szenvedni, jónak, gonosznak egyformán, szomorú érzések hatják-el, egész valómat, visszagondolva, a' két év előtti boldog időkre, midőn még nem is sejtem azóltai szenvedéseimet, mellyek, olly sűrűn jöttek, egymás után. - Valóban, nagyon megcsalattam reményeimben! Az időjárás egész Februárban, tavaszi vőli. havat, jeget, sehol sem láttam vidékünkön, a' főid is tökélletesen kiengedt. A' szőllőkbcn már a' metszést is megkezdték némelly gazdák. Gyönyörű tisztanapok jártak, úgy, hogy, a' fák már fakadozni kezdtek. Most, a' holnap utolsó napján esik, illy időjárásra, a mostani emberek nem emlékeznek. Fő orvosunk, valamelly palkonyai asszony' gyógyítására, ajánlati íveket küldött-szét, ki, mint mondják mágnesi álomban szenved, titkokat-fedez-fel, 's jövendők Városunkban, e' hír furcsa eseményre szolgált alkalmul, jelesen Rácz Sándor színész, felöltözvén nöi ruhába, az említett palkonyai nö' szerepét játszá, és a' hozzá csődűlt tanuló ifjakat nagyon megtrélálá. Martius 1- én Az Edes Atyám' betegsége nem szűnik, ma dél előtt, midőn véle valék, a' mint féltizenkettőre, lázas álmából felébredt, eszén kívüli nyugtalan beszéde, tőr gyanánt illeté-meg, szívemet, s a' legkeservesebb érzés fogott-el. 2- án estvére, a' bodzahéjból főzött herbathé, Fxles Atyám' dagadását lohasztá, 's remény kezde éledni bennem, megmaradása eránt. 3- án az Edes Atyám mai napon tűrhetően vóll, bár nem nyeré vissza elméjét. Mai napon húnyt-el, KapczyJános, bites ügyvéd, s táblabíró, 69-dik évében, benne jeles törvénytudós, s fedhetetlen jellemű férfiút veszténk. Megyénknél egykor levéltárnoki, majd főügyészi, oskolánknál kormányzói hivatalt viselt. - fiának műit évben történt halála, nagyon sietteté a' jó szüle' vég óráját. 4- én Az ember reménye, milly hiú álom? Újra keservesen érzem, már annyira rosszul van szegény Edes Atyám, hogy éjszakára virasztánk mellette, nyavalyája a' múlt nyárihoz hasonlónak látszik. 5- én Reggeli 7. óra előtt, az utolsó perczek' közellétének jelei mutatkozának Edes Atyámon, egész családunk bémene hozzá, rokoninknak hírt adánk, azt hívén hogy tüstént Vége lészen, eljöttek Apostol Pál, Vágó Jósef, özvegy Faragó Sámuelné, özvegy Donga Jánosné. Bodnár Mihályné. Szirmánál véletlenül érkezek özvegy Kun Lászlóné, Garas Sámuelné, Faragó 'Susó, - és Faragó Erzsi, Regéczy Miklósné, ónos Regéczy Miklós bátyánk körűinézvén a' szintén haldoklót, monda, hogy még van életerő benne. 'S tanácsára levest öntögetvén szájába, könnyülni látszott valamit, de reményünk már