Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1842. év

13- án a' szedést elvégzénk. lett 25 hordó borunk, öcséim mind kívül háltak, a' szüreten, én csak, az első napot megelőző éjjel, a' mikor fogfájásom előjővén, e' bajom, kényelmesebb hálást tett szükségessé. A' szedés' első napja, derűit, a' többi borongós és szeles. 14- én Csermőkét szüreteltük, lett kilencz hordó borunk, az idő kedvezett. A' termés, elég épségben maradt, a' sok essőzés' daczára is, nem ügy, mint Szent Györgyünké. 15- én E' napokban húnyt-el, Hangácson, Zsarnay György, megyénk' tiszteletbeli aljegyzője. 16- án szőllőnk' termése, a' reménylettnél nagyobb lévén, az elkészített 52, 53. hordókon felül vettünk 26. hordót, párját, hét forintjával. / 7-én Öcséimmel eggyütt Mályiba mentem-ki, az estve történt Kolossy Úr kunyhójának kigyúlása, mellybe lovai, és eggyik szüreti vendégének idősb Dobozy Dániel Úrnak eggy lova is odaégtek. 18-án kezdénk a' Halászt szedni. 20-án délre, a' Halászt elvégzénk, ezen szőllő, most husz hordó bort adott. A' múlt évet kivéve, nékünk mindig igen keveset termett. Szőllőfürteit a' hosszas esső sem rothasztá-meg. Reggel, meglátogatám, a' nyéki hegyen szüretelő Bodnár, - és Regéczyné rokonaimat, délután eggyik szekeresünk bort vivén Miskólczra, véle eggyütt bementem. 21-én, tegnap, délután néki indulván, az esső, Mályi szüretünk félbe szakadt, és onnét testvéreim is hazajöttek. 23- án délután a' megindult esső daczára is, kimentünk Mályiba, 's az úton folyvást áztunk. 24- én az esső, múlt éjszaka, megszűnvén, szedtünk, délután eggyik szekeresünk bort vivén-haza, véle eggyütt, én is bementem Miskólczra, esetve villámlás és távoli dörgés. 25- én Tegnap estvére, Mályi szüretünk bevégeztetvén, éjjel kitapostatott a' termés, a' Kaczur adott 15. hordó, és eggy átalag mustot. Hlyen bő szüretünk. Mályiban még nem volt, ekép' áltesénk szüreteinken, az Edes Atyáin, a' Szent Györgyin, és Csermákéin jelen volt. Az idei szüret, minőségre, és a' miskólczi hegyeken mennyiségre is, középszerű. Az új bor' hordája, 15-18 váltó czikk forinton kél. 26- án és 27-én Bodnárné Néném' csermőkei szüretén voltam, gyönyörűség most szőllőhegyen lenni, a' hol a' jó fajtákban nagy kárt nem tőn az essőzés. - A' Csermőke' tájéka, eggy a' legbájlóbbak közül, főkép' midőn, a' nap kél, vagy leáldozik, nincs ecset, melly. a' jelenetet híven festhetné. 28-án. Az Edes Atyám' egéssége' javúlásáni örömünk, rosszulléte által ismét meg van zavarva. Ezen hónapban, sokat szenvedtem odvas fogamra, mellynek fájdalmait végre Szántay Lajos szűnteté-meg, tudniillik tüzes vassal bésüté, és ragasztékot ajánlott, az odv' béd ugására.