Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1842. év

Szép tulajdonai mellett is, nem vala hozzá igazságos a' sors, melly, a' nemes lélek' földi munkálkodásának körét 23. éveken felül kevés időre szabá-ki. De, e' rövid pálya is elég vala, illy szép erények' gyűjtésére, hogy ez ifjút, közrészvét kísérné sírjába. Adjon, az ég, ő hozzá, hasonlót, számtalanat, árva honunknak, hosszabb életre!!! Melly buzgó imádság mellett, azon szent fogadással teszem-le, tollamat, hogy legjobb barátom' emlékét, elvei' követésével törekszem, keblemben örökíteni! Apóstól Jósef beszéde, Telegdy Pál' hamvai felett. Azon helyen állunk, hol, a' kérlelhetlen enyészet, teljes, 's kizáró birtokba veszi az áldozatot, mint végtelen biralma' számára lejegyzett, készül a' sír befogadni új polgárát, ki por részeiben sem miénk többé. - midőn, így szóllok értsétek: eggy tiszta lángzatú kebel égett ki, eggy szeplőtlen nemes jellem tűnt-le, - forró, határozott erők ellenében végetlenűl lobogó akarat előtt bocsájtatott le, a' munkatér' sorompója. Eggy perez! - 's a' legmagasb érzelmek, a' lélek' szétpattant erőművével, a' testei eggyütt feloszlanak; a' számvetést - minél tényezőül, a' honszerelem volt felállítva, midőn a' feladat, - melly bóldogítás vala - segélyével már már-megfejtetett, eggy láthatatlan zsarnok kéz letörli. Ha visszatérünk lakunkba, szokott foglalkozásunkhoz, nélkülözni fogunk valakit, 's e' nélkülözést új tárgy nem feledteti, eggy ürt érzünk, minek betöltése soha, csak hegedése eggy hosszú - igen hosszú időtől reményhető. Szülő, rokonok, barátok 's polgártársak' füzére övedzi a' kedves elhunyt' hamvait, 's a' nagy, - eggyesek' sajnálata - 's vesztés okozta keserveikből összített fájdalmat, tömérdekségében kifejezheti e' ajak, kivált eggy barátnak ajka, ki szívén mély sebet visel? Vérző szív mellett pedig, a' hidegen számító ész vihet-é, és minő szerepet? Nem tudjátok-é hogy, a' szív' szentségében foganszott érzelmek, nagyságuk, s tisztaságukból vesztenek ha fölbonczolva azokat, törpe rideg betűkbe oszlatjuk szét. Eggy ifjú koporsójánál állunk!, nem azt jelenti e' ez: hiúsult remények, teljesűletlen vágyak, feldúlt nézetek, szét bontott tervek' romja fekszik előttünk, ez ifjúval nem temetünk é-el, mindent, mi emelőt, nagyot, szerétre méltót, bájost, köztünk az ifjúság' eszméjéhez? terjesszük-ki, magunk előtt, eggy életet, minden phasisaival, koraival, minden kornak megadva jellemző vonásait, eggy életet magasztos, 's leverő jeleneteivel, íme e' nagy élet, eggy hamvederbe szorult! Helyezzünk, a' bölcsőtől kis távolba koporsót, az öszvekötő ösvényre szenvedések' ijesztő vázait, képzeljünk végűi egy nagy iszonyú csalódást, 's eggy ifjúnak élettörténete áll előttetek! Hol van ő, az ihletett ifjú, kinek közelében gondolatink csak nemesek, érzeteink csak tiszták lehetének? Óh fásult mellű! Láttad volna, lángolva, lelkesülő arczát, megszentelten köz ügy' bajnokává leendettél. Tetteinek elősorozását várjátok tőllem? tetteket eggy 23. évű életből! akarhatjátok e', hogy a' munkás tavasz, a' nyár' érlelő erejét az ősz' gyümölcseivel eggyütt, eggyesítse magában? de óhajtom hogy bár hol nyittatik fel előttetek az élet' nagy könyve, lapján tetteiteket olvashassátok, mellyek olly istenítő érzetet' olly édes megnyugovást adjanak, millyen elhunyt barátunk' áltmeneti szakát üdv' előérzetévé magasítá, számvetéseteket