Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1842. év

esküitek, miskólczi járásban Vadnay Bertalan, Molnár 'Sigmond, Pásztor Jósef, Dobozi Dániel, tiszteletbeliek: Vadnay Pál, Fróna Dániel, Eötvös Lajos, Dalnoki Nagy László, Ács Nagy István, az egri járásban, rendes esküdtek: Fekete Mihály, Marton Károly, Szabó György, tiszteletbeliek: Szathmáry Gábor, Barczikay János, Szentpéteri járásban, rendes esküdtek: Farkas János, Vas István, Elek László, tiszteletbeliek: Csomós Bertalan, Szrogh Lajos, szendrei járásban rendes esküdtek: Varnay Ferencz, Szalay Pál, Szép Sámuel, tiszteletbeliek: Vathay Bertalan, Czikó Boldizsár. Számvevő Kis László, Várnagy: id. Órássy Jósef, magtári biztos, Schlechtig István, Szűcs István, Bódogh Péter. 3- án Telegdy Pál barátomat felettébb rosszul találám, Édes Atyja, Szabó Ferencz, és Regéczy Miklós orvosok' jelenlétében. Kevés idő múlva, az utóbbiakkal én is távozni akarván, a' beteg megszólalt, hogy ne menjek, mert, jelenléttemet igen szereti. Egyedül maradván véle, beszélgetésemet szívesen halgatá, 's a' hírlapokból tudakozódék. Ezután, karosszéket tétetett ágya elébe, 's felülvén, abba kapaszkodott, mire kínos haldoklás, és jajgatás következének reá. Erre, Atyja, és az orvosok bejöttek, véle, nem lehetvén többé beszélnem, - távozám. 'S eggy bús sejdítés hatá-ált lelkemet, váljon ez életben őt, nem utoljára látám e? 4- én reggel, levert, a' hír, melly a' már, eszmélet nélkül való Telegdy Pálra, e' napot végsőnek jóslá. Délután 1 órakor, csak ugyan vége is lőn, a' sokat szenvedett éltének, nem hittem, hogy olly veszteség, mellyet 3- évek ólta bizonyosnak tartottam, ennyire, megrázza keblemet!!! 6-án bár a' több napos esső most is szakadt, - számos nép, és a' megyei tiszti-kar, felgyűle Telegdy Pál' temetésére. Halotti beszédet Apostol Jósef tartott. (:lásd alább:). Ebben ugyan, igen híven festetik az elhunyt jeles ifjú, mindazáltal, véle volt viszonyomat, 's jelleme' főbb vonásait én is feljegyzem. 1835. nyarán, a' bőlcselkedési osztálynak első évű nevendékévé lettem. Itt, azon pályára tartozó tudományokat több évűek is halgaták, 's köztök eggynek rokon érzete különösen vonsza magához, 's ez, Telegdy Pál vala, kit szép lelkére, 's nemes hajlamára senkinek, utánna nem tehettem. - Ő, már ekkor is, ált tudá látni, hogy, nem elég csak annyit tanulni, mennyit az oskolai rendszer, határozottan kimért, ezeken felül tehát ő, a' jó könyvekkel foglalatoskodék, leginkább, a' literaturára tartozókkal. Nemes szenvedélyének gazdag élményt nyujta, az 1836-ban állított olvasó Társaság, ennek alapítója a' lelkes Regéczy István professor. Később dolgozó társaságot is hozván létre, vélem eggyütt, ennek is tagjává lőn, 's ennél 1837-ben a' második jutalmat nyeré, Hunyadi László czímű alagyáért. Ez időpontal Telegdy a' miskólczi Lyceumból kilépe, 's egyszersmind, megvála, nevelői tisztétől is, mellyet báró Vay jószágai' felügyelőjének Horváth Jósef Úrnak, gyermekei mellett, 1836. Decembere ólta viselt. Nem sokára, jogásszá lett Eperjesen. - Véle nem lehetni, fájt lelkemnek, érzelmeinket szorgalmas levelezés által közlénk egymással. - Karácsonkor a' viszontlátás' örömét először élvezénk. Következő évben, 1838. eggy veszélyes betegségből nagy nehezen vergődvén ki, felettébb elgyengülve, jött Eperjesről haza, de, a' mennyit romlott testben; annyit épült lélekben, mert, a' honi törvény mellett, a' francz, és angol nyelvek' elemeit is magával hozá.