Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1841. év

ifjabb Bakos Gábor, Sestina Lajos kereskedő-segéd, Szűcs Miklós, Szűcs Sámuel, Vadnay Miksa, Vadnay Rudolf. Estvére Sajó Kazán, Vadnay László úrhoz szállottunk. 22- én azokon kívül, kik tegnap Miskólczról jövénk, Palkovics Antal kazai evangélikus pap, ''(később Pálkövijre változtatá családi nevét, mint sárospataki tanár korán balt-el.) és Vadnay Jósi hozzánk csatlakoztak. így reggeli 7. óra tájban indultunk meg, 3. szekérre oszolva. Utunkat, Kalló felé vettük, délutáni 2. órakor Aggteleken voltunk, esti 5. óra tájban mentünk-bé a' barlangba, hol, az általam, 1839- július l6-án látott helyeket mind, megnéztük, a' paradicsomot kivévén. A' barlang' új ágába bemenni, feltett czélunk lévén, mintegy más fél óráig meredek helyeken, vízen, keskeny pallón, deszkán keresztül tevénk utunkat, 's midőn már czélhoz jutást reménylénk, mint számtalanszor történik ez életben, el kelle ától esnünk, innen visszatérve, a' nagy teremben vacsoráltunk. A' denevér barlangban igen kevés denevér volt, éjfél felé közelgetvén az idő. A' rókalyuk, eggyike, a' barlang' legremekebb helyeinek, mellynek nagyszerűsége eléggé jutalmazá, az idejövetel' alkalmatlanságait. A' barlangban több helyek, menydörgésként adják vissza a' lövést, kijövetelünk éjféli 12. órakor történt. 23- dikán reggeli 6. óra tájban indúltunk-el, Kallónál Apostolék, ifjabb Bakos Gábor, Mares István, és Sestina Lajos elváltak tőlünk, Edelénbe, a' czukorgyár megnézésére menendők. Mi többiek pedig Kazára tartánk, útközben, a' classicus vadnai, és galgóczi várak' romiadékit, vagy inkább, romiadékai' helyét látta. Kazán, Vadnay László Úrnál ebédeltünk, estvéli tizedfél órára Miskólczra szerencsésen viszszaérkeztünk. Gróf Széchényi István Keletnépe, itt is mozgásba hozta az elméket, de mint látom Kossuthnak, vannak annyi pártolói, mint Széchényinek. E' munka, szerzője' koszorúját nem sok levéllel fogja nevelni. Elején, a' magyar nemzetnek néhány évek alatt tett haladása szépen festetik, 's az olvasó sok jót reményi. A' többi részen, néminemű zavar, 's confusLim chaos ömlik-el, melly engem' meg győze, a' munkában felhozott azon állításról, hogy a' Kossuth Lajos által szerkezén Pesti Hírlap, sírba dönti a' hazát. Arról sem, hogy, annak vezérczikkei, revolutionalis sylogismusok, az egészből veres fonalként szinte az tetszik-ki, mintha szerző, ellenségévé lett-vólna a' sajtó szabadságnak, már pedig, ki tudja, nem azért e', hogy Kossuthnak híre neve, ez által nevekedik, 's azt lehet kivenni, hogy a' gróf, csak saját fejét kívánja fénysugarakkal övedeztetni, mert sokszor felhozza önn érdemeit. Igaz, hogy, hazánkra nézve a' jelenleg élők közt, senki el nem ragadhatja a' pálmát, az érdemdús gróf kezeiből, de az erény sokat veszít, mihelyt dicsekvés' tárgyává tesszük azt. - Kelet' népének írója, szokott modora szerént vagdalgatja Kossuthot, majd, nagy complimenteket csap néki, - ez, még tűrhető, hanem, miket Kossuthnak fogságáról mond, tisztelet, becsület, de igazság is, eggy Széchényitől legkevésbé sem vártam, illyet vetni valakinek szemére, nem a' legjobb szív' jele. 'S ha, a' gróf nézete szerént kényelmes volt is, azon fogság, nékie ne kívánja ellensége sem, mert minden gyönyör, 's kényelem hólt, szabadság nélkül. Felhozott vád Kossuth ellen az is, hogy ő, az érzelemhez, nem pedig, az értelemhez szóll, Kossuth pedig, szóll mindkettőhöz, igaz, hogy sokszor költőileg ír, de ennek több hatása van, mint a' puszta száraz okoskodásnak, mellyet az olvasó el ún, a' hírlap pedig, nem csak hideg okos-