Bánkúti Imre: A Rákóczi szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont, és Zemplén megyékből. 1. 1705-1707 (Miskolc, 2003)
Dokumentumok - 1707
tarthatásáért nemes vármegyénk, vagy tiszteink ne okoztassanak, mivel az Hegyallyán már veres pénzért tellyeségel dolgozni nem akarván, itt való szőlőmunkások is 25, 30 polturánál aláb dolgozni nem compellálhattyuk, [így!] melyeknek orvoslását alázatossan várjuk. Mely abéli Nagyságod kegyelmességét vélek edgyütt mi is alázatossan megszolgálni el nem mulattyuk. His nos Serenitatis Vestrae gratiae recommendantes, manemus Serenitatis Vestrae Principalis humillimi servi Universitas Praelatorum, Baronum, Magnatum et Nobilium Comitatus Borsodiensis. Datum ex congregatione nostra in oppido Miskolc die 2. Mártii anno 1707 celebrata. [Külső címzés:] Serenissimo Sacri Romani Imperij ac Electo Transylvaniae Principi, ac Partium Regni Hungáriáé Domino, Domino Francisco Rákóczi de Felső Vadász, Incliti Comitatus de Sáros Supremo Comiti (Titulus) Domino Domino nobis Clementissimo etc. [A pecsét leesett.] [Rávezetve:] Propositae die 26 Mártii in possessione Szinnye. Responsum nullum. 1 Eredeti. OL. G. 19. RSzL. II. 2. c. 1 Előterjesztve március 26-án Szinye faluban. Válasz nincs. 355. Ónod, 1707. március 30. Borsod vármegye közgyűlésének panasza Rákóczihoz azokról a terhekről, amelyek a parasztságra Szendrő várának lebontása következtében nehezednek. A fejedelem Marosvásárhelyen április 20-án tesz intézkedéseket az ügyben. Serenissime Princeps ac Domine Domine nobis Clementissime. Humillimorum servitiorum nostrorum in gratiam Serenitatis Vestrae commendationem. Szendrő várának elhányattatására rendelt szegénységnek keserves panasszibúl, nemkülönben hiteles relátiókbúl szánakozással értvén, minemű kemény zaklatással, verésekkel, szidalmazásokkal, isteni káromlásokkal, arestomokkal nemcsak a szegénységet, hanem melléjek rendelt commissariussinkat és pallérinkat, majd megpihenés nélkül azon erőss dologban inczinyér uraimék őkegyelmek annyira illetik és terhelik, hogy azok, akik még azon a munkán nem voltának, irtóznak menni, akik penig onnan edgyszer kiszabadultának, készebbek lakóhelyeket elhadni, hogy sem arra az Ínségre mennyének. Hogy azért Nagyságod kegyelmes atyai gondgyaviselése és kegyes szárnyai alatt, édes hazánk több szóigálattjának végben vitelére nemes vármegénk nagyobb pusztulása nélkül, ellenség kegyetlenségétül megmaradóit kevés számú parasztsg hajlékiban
