Bánkúti Imre: A Rákóczi szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont, és Zemplén megyékből. 1. 1705-1707 (Miskolc, 2003)

Dokumentumok - 1706

par est religiosa submissione invisere: atqve secundum innatam misericordiam pro nostro pauperculo Conventu Szendroviensi eleemosynam sollicitare et implorare praesumpsimus. Nos interim spe freti, in conspectu Agni Immaculati pro foelici successu armorum suae Serenissimae Celsitudinis, nee non pro incolumitate eiusdem divinum exoraturi numen. Manemus eiusdem Serenitatis Celsissimae humiles capellani et servi patres et fratres Reformati Conventus Szendroviensis ad Sanctum Franciscum Stigmatizatum. [Külső címzés:] Ad Celsissimum ac Serenissimum Principem Franciscum Rákóczi de Felső Vadász. Demissima instantia introscriptorum. [Rávezetve a fejedelmi határozat:] 385. Szendrői páterek. Nemzetes vitézlő Keczer Sándor tanács és districtuális commissárius hívünk adgyon számokra 40 köböl búzát. Datum Rosnaviae 16 Decembris anno 1706. F. Rákóczi m. p. Paulus Ráday m. p. Franciscus Aszalay m. p. Eredeti. OL. G. 19. RSzL. II. 2. f. 308. Rozsnyó, 1706. december 16. II. Rákóczi Ferenc döntése Tokaj városának arra a beadványára, amelyet Zemplén megyéhez nyújtott be: zsoldosokat kell ugyan a városnak állítania, de dézsmáját és taxáját elengedi. Tekintetes Nemes Vármegye! Mivel ha nem jelentyük is, városunk pusztulásával együtt mező, hegy és rejtekbéli jószágunkba, más romlott helységek felett való mostani nagy megkárosodáunk mindenek előtt constál; ehez képest kérjük alázatosan az Istenért is Nagyságtokat, azt mint másszor, most is méltó respectusban venni és a soldosoknak felállításaiul immunitálni méltóztassék; mert ha minket, megbetsülhetetlen káraink megtekintésének alkalmatosságával, ithon alig megnyomúlt[sic!] egynehány szegény embereket, ebbéli kegyelmességével nem manuteneál; mi kénteleníttetünk (nem említtyük a sok interveniensek miatt lehető pusztulásunkat), minthogy sokaknak közzülünk máris evő falattya nintsen, az éség miatt pusztás, elégett és Rév-es[sic!] helyünket elhagynunk, és olly helyre magunkat recipiálnunk, hol naponként való eledelünket s fejünk kevés nyugodalmát találhattyuk. Nagyságtok alázatos szolgái