Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

dául tudjuk, hogy az illető Komáromban vagy Péterváradon szolgált, s a kapitulációs egyezmény szabad elvonulást biztosított számukra.

12 Mások a sorozáson alkalmatlannak bizonyultak, megint mások fogságba estek, de megszöktek. Számos esetben viszont az efféle támpont hiányzik, a szabadságharc alatti utolsó említés és a hivatalba lépés közti idő kitöltetlen. De valójában milyen hosszú is ez a kitöltetlen időtartam? Mikor álltak munkába az egykori honvédtisztek? Hiszen a Bach-korszak ugyancsak eltérő alperiódusokra oszlott, így joggal gondolhatnánk, hogy rebellis előéletükkel lényegesen nehezebben tudtak elhelyezkedni az 1849-50. évi katonai kormányzat legsötétebb időszakában, mint az ostromállapot 1854-es megszüntetése után. Nos, a valóság korántsem igazodik jogosnak látszó elvárásainkhoz. A 98 vizsgált személy közül 40 fő már a katonai kormányzat idején hivatalba lépett, s további 32 még 1854 előtt munkába állt. S jóllehet a szabadságharc alatti szereplésük a hatóságok előtt nem maradt titokban, hiszen többen közülük például rendőri megfigyelés alatt álltak (Bibó, Buzinkay, Unger), másokat igazolási eljárásra köteleztek (Záborszky), mindez nem akadályozta meg állami alkalmazásukat. Úgy látszik a kezdeti idők repressziói a hivatali apparátust kevéssé érintették.

13 Egy másik lehetséges magyarázat a beosztásból indul ki, s azzal érvel, hogy a volt honvédtisztek az alacsonyabb, jelentéktelen állásokra kerültek. A mintában szereplő személyek 1849 utáni első posztját nézve az érvelés helytálló, hiszen tisztjeink túlnyomó része kezdetben csakugyan díjnoki, írnoki és gyakornoki beosztásban ténykedett. Kivétel azért akadt, hiszen Lázár Imre például szolgabíró volt Bihar megyében, Bogyay József pedig kerületi biztosként szintén egy 12 Bogyay József, Ferenczy, Gözsy, Kiss, Lányi, Mazaly, Mocsáry, Oszwald, Radakovics, Timár, Virágh, Vujevich, illetve Pithonyák. 13 Az elmúlt 10-15 év megyei kutatásaiból jól látható, hogy a szabadságharc leverése után kilátásba helyezett nagyarányú tisztogatás nem következett be, a hivatalnokok jelentős része a helyén maradt, vö. például Halász Imre: Az önkényuralmi közigazgatás kiépülése Zala megyében 1849-1854. Levéltári Közlemények 1986. 1. Dobai András, Somogy vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában. Kaposvár 1989 (Somogyi Almanach 50-51. sz.); Pap József: A Heves és Külső-Szolnok vármegyei politikai elit és a „passzív ellenállás". Aetas 1998. 2-3. Az alkalmazás szempontjairól Zsolt K. Lengyel: Österreichischer Neoabszolutismus in Ungarn 18491860. Südostforschungen, Bd. 56. (1997). Az igazolási eljárások viszonylagos enyheségéről Deák Ágnes: A kormányzat nemzetiségpolitikája Magyarországon 1849-1859. Szeged-Budapest, 1999. 144. (Kézirat) Ezúton is köszönöm a két utóbbi szerzőnek, hogy dolgozatukat a rendelkezésemre bocsátották.