Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
géseire, törvényszerűségeire vonatkoznak, elvonatkoztatnak viszont a részek egyéni sorsától, ill. ezeknek e fejlődését is az így alakított általános kategóriáknak rendelik alá, esetleg ezekben feloldódottnak (aufgehoben) tekintik. A hagyományos eszmetörténet vagy politikatörténet éppúgy beleférhet ebbe a képletbe, rnint a társadalomtörténet - különbségüket kevésbé a vizsgálati szint, rnint a lényegesnek tekintett struktúrák kiemelése teszi. A társadalomtörténet azonban nem feltétlenül ehhez a vizsgálati szinthez kötődik. A mikrotörténet a társadalmi valóságot, rnint emberi életgyakorlatot közelíti meg, az egyéni akciók egymásba fonódásában. Az emberi interakciókban leli meg a társadalmi összefüggések keletkezési helyét. Az egyéni aktorok cselekvési feltételeit, szubjektív tudásukat, körülményeik interpretációit, érdekeiket stb. lehetőleg teljesen megpróbálja rekonstruálni, egymástól való függésükben, életvalóságként 2 . Ezzel azonban csak a fókusz van megjelölve. A kutató emberfogalmától, cselekvéselméletétől, ill. társadalomelméletétől függ, hogy ezen túl milyen típusú vagy jellegű kapcsolatokat emel ki, vagy hogyan elemzi azokat másoktól való függésükben. Lehetséges ilyen mikroszintű kapcsolatokat egy adott szimbólumrendszer működtetésének tekinteni, s a lezajló folyamatokat ennek fényében interpretálni. Lehetséges egy olyan megközelítés is, amely az egyéni cselekvéseket egymástól való függőségükben úgy tekinti, mint különböző összefüggésekben gyökerező érdekeknek az összekapcsolását és vívódását, a konkrét egyének szubjektív kultúrájától és eddigi tapasztalataitól, a cselekvési tudásuktól és struktúratudásuktól (a rajtuk kívül fennálló társadalmi összefüggésekről való tudásuktól, feltételezéseiktől) függően, mint szabad döntések racionális véghezvitelét. Ez tehát azt implikálja, hogy mikro- és makroszint csak analitikus céllal különböztethető meg: jelenségeik átmennek egymásba, mivel a különböző mikrokontextusok átnyúlnak egymásba - ugyanis az egyének döntései és cselekvései különböző kiterjedésűek és hatásukban különböző horderejűek. A hálózatelemzés pedig lényegében az emberi interakciók efféle összekapcsolását, különösen pedig ezeknek stabil mintáit igyekszik ábrázolni, megragadni. Ezzel mind a két eddig tárgyalt elméleti megközelítés frontvonalait - cselekvés versus struktúra, mikro - versus makromegközelítés - átmetszi. 2 Ld. a historiográfiai tanulmányokat ebben a kötetben, valamint: Bemard Lepetit: Építészet, földrajz, történelem: a lépték használatai. Aetas 1995. 4. sz. 142-158.
