Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

elemzés tehát nem zárja ki egymást, hanem kiegészíti egyik a másikat. Egyes narratív források (vallomások, naplók, önéletrajzok, peres anyagok, levelek, végrendeletek stb.) sok szempontú mikrotörténeti elemzése a mélystruktúrákat is láthatóvá teszi. Fontos azonban, hogy képesek legyünk eldönteni, hogy az ezeken az eseti forrásokon alapuló elemzések mennyire tekinthetó'k jellemzőnek, tipikusnak az adott társadalmi csoportra, közösségre vonatkozóan. gosultabb, ha a mikroelemzést vagy mikrotörténelmet inkább historiográfiai gyakorlatnak tekintjük. Mikrotörténelmen a történeti tények olyan elemzését értjük, amely felnagyítja a megfigyelés léptékét - hasonlóan ahhoz, amikor mikroszkópon keresztül nézünk valamit azért, hogy lássuk nem kerülte-e el valami a figyelmünket, amikor szabad szemmel vizsgálódtunk."