Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

az intézmények ideológiai hátterére, és azokra a személyekre, akik az adott intézményt ténylegesen megjelenítik, működtetik, illetve alakítják, az intézmény szerepének és ideológiájának folyamatos reinterpretációjával. A biografikus elemzések, lényegében a részletesebben ismertetett módszerekkel, a kutatás egymást követő' lépéseiben a városi népesség más és más részére irányulnak. A kutató a társadalom holista megközelítése helyett, a statisztika terminológiájával, tulajdonképpen „reprezentatív mintavételek" sorát végzi el: így a 17. század elején és végén az Önkormányzat élén álló tisztségviselőkre, a legrégebbi városi céhes testület, a szabócéh vezetó'ire, vagy a nagykereskedó'knek a 17. század második felében létrehozott konfraternitásának tagjaira. A társadalmi szerepló'k egyéni stratégiáit azonban rninden esetben az adott városi kontextussal szoros kölcsönhatásban értelmezi.

21 Ezzel a módszerrel bontakozik ki a városi Önreprezentációk megváltozását magyarázó folyamat. A városi önkormányzat következetesen ellenezte és akadályozta a fejedelmi udvar által erőltetett céhes szerveződést, miközben a kereskedők és a kézművesek érdekeinek és identitásának hivatalos védelmezőjeként lépett fel a központi hatalommal szemben. Az önkormányzat vezetése a 17. század második feléig igen heterogén volt, tagjai, ületve azok kiterjedt személyi kapcsolatai a legkülönfélébb foglalkozást űzőket jelenítették meg, ami legitimálhatta a városi vezetésnek azt az igényét, hogy a város egységes képviselőjének tekintse magát. Ehhez azonban szükséges volt az is, hogy a másik hatalmi pólus, a fejedelmi udvar csakis az önkormányzatot ismerje el mint a városi népesség egészének egyetlen reprezentatív megtestesítőjét. A fejedelmi udvar körül ezzel szemben a szolgálatában álló népesség tömörül, amely a fejedelemtől különböző mentességeket kapva kicsúszik a város fennhatósága alól. Az 1630as évek végén kirobbanó polgárháborúnak az egyik tétje éppen az volt, hogy vajon győzedelmeskedik-e a városi lakosságnak a központi kormányzat által javasolt klasszifikációja, amely a céheken alapult és hátterében társadalmi, gazdasági, fiskális megfontolások álltak, vagyis felbomlik-e a városnak az önkormányzat által megjelenített egységes képe. A két hatalmi pólus közül végül is a 17. század végére a 21 A reprezentatív mintavétel, a részből való általánosítás problematikájáról a társadalom-statisztika szempontjából, a történeti háttér megvilágításával, összefoglalót ad Desrosières, Alain: Comment faire des choses qui tiennent. Histoire sociale et statistiques. In Charle, Christophe (ed.): Histoire sociale, Histoire globale? Paris, 1993.23-24.