Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

repel és Engels megelőzi őt, a 2. helyre kerülve: részben valószínűleg a lassalle-i eszmék és a forradalmár kultusza fokozatos visszaszorulásának következményeképpen, részben pedig talán azért, mert a századfordulón közzétett új Marx- és Engels-publikációk nyomán kiderült, hogy Engels jelentősége a két tudós-forradalmár közös életművében sokkal nagyobb, mint ahogyan azt a kor vezető szociáldemokrata gondolkodói addig feltételezték.

26 - A majd csak 1913-ban elhalálozó Bebel képének többszöri szerepeltetése az elhunyt személyeké mellett azt mutatja, hogy a korabeli szociáldemokratáktól nem volt idegen a még élő, jelentős vezető ilyen módon történő méltatása, természetesen propagandisztikus célzattal.

27 - Csupán egyetlenegyszer, 1904-ben szerepel e sorozatokban Petőfi Sándor, az egyetlen így méltatott magyar történelmi személyiség képe - feltehetőleg azért, mert az ő ábrázolását felesleges volt ilyen módon terjeszteni: a munkások azt beszerezhették (és igen sok esetben beszerezték) máshonnan is.

28 Áttekintve e képsorozatokat, megállapítható: az összeállítók lényegében csak 19-20. századi külföldi, munkásmozgalmi személyeket (mindenekelőtt Marxot, Engelst és Lassalle-t) méltattak ilyen módon - hasonlóan a Népszava-naptárak „forradalmi naptárjainak készítőihez, nyilvánvalóan azonos elméleti szempontoktól és gyakorlati megfontolásoktól vezérelve. Jól látható tehát a koncepcionális egységesség

29 e két propagandaeszköz esetében - ugyanakkor azonban felvetődik a kérdés: pusztán e két forráscsoport elemzésével mennyire ismerhető meg a Magyarországi Szociáldemokrata Párt panteonja? Magától értetődő, hogy ennek alaposabb kutatásakor szükséges lesz további források (így pl. más, a szociáldemokraták által megjelentetett naptárak,

30 a különböző brosúrák, a 26 vö. ehhez: Garami Ernő: Marx és Engels élete. Bp. 1919. (Munkáskönyvtár 16.) 3-4., 11., 38-39. 27 Gottfried Korff: Politischer „Heiligenkult" im 19. und 20. Jahrhundert. Zeitschrift für Volkskunde. 1975.2. sz. 217. 28 Szikossy Ferenc szerint a századforduló táján szinte minden munkásotthon falán látható volt a Petőfi életútját négy szakaszban bemutató rézkarc, és csaknem az összes megvizsgált munkáslakásban megvolt Kossuth olajnyomatos arcképe. (Szikossy Ferenc hozzászólása. Munkásosztály—munkásmozgalom—hazafiság. Szerk. Vass Henrik. Bp. 1978. 107-108.) A korabeli szociáldemokrata felfogásban Kossuth megítélése ingadozó volt. (Erényi Tibor: Nemzet, haza, hazafiság a magyar szociáldemokrata mozgalomban, uő.: Szocializmus a századelőn. Tanulmányok a magyarországi munkásmozgalom történetéből. Bp. 1979. 376-377. 29 Vö. Glatz Ferenc: A történettudomány és a közgondolkodás történeti elemei. Társadalmi Szemle. 1980.1. sz. 48. 30 Pl. a századfordulón megjelentetett Volksstimme-Kalender-kötetek naptárrészeinek vizsgálata is szükséges.