Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
zata 18 , s így már egyértelmű az utalás célja, hisz „a fasizmus mindenekelőtt és kiváltképp antikommunista. A fasiszták igazi ellenségei, még akkor is, ha az áldozatok látszólag netán mások is lennének, a kommunisták. A fasizmus egyetlen valóságos célja a kommunizmus megsemmisítése. [Mivel] a kommunizmus pedig a fasizmussal szembenálló egyetlen megalkuvás nélküli, aktív erő" 19 , úgy világos, hogy aki már 1936-ban megtagadta a fasisztákkal való kollaborációt, az magyar kontextusban(!) 20 - nem lehetett más, csakis egy 'igazi kommunista'. Az önéletrajzíró ezen „prefiguratív értelmezése" a világháború folyamán elkövetett náci bűnök tudatában, tehát retrospektív módon fasisztává avat minden németet, azt sugallván, hogy a fasiszta rémtettek mintegy beteljesítettek egy időben korábbi történést, azaz ahogyan Auerbach mondja a mimetikus funkcionahtásról - „két olyan esemény között jön létre kapcsolat, amelyek sem időben, sem okozatilag nem kötődnek" 21 egymáshoz, így az összefüggés létrehozása pusztán rrűmetikus aktus. A fenti kijelentések egy jóval okosabb stratégiát követnek tehát, mint azok a szövegek, melyekben rögtön tetten érhetők a valótlanságok: itt az elbeszélő a 'felidézett én' olyan szféráiba utalja a narrációt, melynek adatszerű ellenőrzése még a legkeményebb idők állambiztonságát is megoldhatatlan probléma elé állította volna, s akkor mit tehet a múlt egyszerű kutatója. Valójában itt olyan narratív toposzokkal találkozhatunk, melyek jól illeszkedtek a zárt ideológiai rendszer (szűk) értelmezési tartományába, bár vélhetően már a kortársak is tudhatták, hogy azok referenciái nem egy esetben több, mint kétségesek lehetnek. E dokumentumok tehát leginkább mégiscsak fikciók, melyek kapcsán esendőnek tűnik nekem azt firtatnunk, hogy mi azok 18 Úgy tűnik, ez jellegzetes, mondhatni poligenetikus módszer volt egész Európában a II. világháború sokkjának feldolgozása során. vö. Tony Judt: The Past is Another Country: Myth and Memory in Postwar Europe. Daedalus, 1992. ősz, 83-118. különösen 86-87. 19 Rév István: Ellenforradalom. Beszélő, 1999. április, 47. Érdekes adalék még ehhez, egy szigorúan szakmai önéletrajznak tekinthető íráshoz, utólag hozzágépelt záradék(!) szövegezése: „Politikailag megemlíteni bátorkodom, hogy a fasiszta aera alatt sok üldöztetésbe volt részem." (Kiem. - K.H.Zs.) MOL-XXIX-G-10-a-l.d.-4.t. [H. J. önéletrajza.] 20 Megengedhetjük, hogy mondjuk Franciaországban ugyanilyen esetben egyből 'igazi gaulle-ista' lett volna az illetőből. 21 Erich Auerbach: Mimézis. A valóság ábrázolása az európai irodalomban. Bp. Gondolat, 1985. 74.
