Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

adott reprezentáció jön létre, és amelyben éppen ezekhez a csoportokhoz alakul ki az egyének kötó'dése.

9 A csoportok kialakulásának és kohéziójának kutatása szerinte két nagy csapásirányt követ. Az egyik a durkheimi felfogás keretein belül marad, ahol a szolidaritás a normatív rend következményeként az azonos gondolkodásúak csoportját jellemzi. (Ehhez a felfogáshoz sorolható E. P. Thompson is, akinek munkáját Cerutti minden elismerés mellett azért kritizálja, mert az érdeknek egy nem kontextuális tehát az elemzendő társadalmi szövetbe nem beágyazott fogalmát használva, leegyszerűsíti a csoportképződés folyamatát.) A másik felfogás, amelyet Cerutti individualistának nevez az egyéni instrumentális stratégiákra alapozódik. Ez a felfogás, amelyet leginkább az interakcionizmus képvisel, kétségbe vonja a „társadalmi szerep" fogalmát, mint amely a termelési és társadalmi rendszerből, hierarchiából magától adódik. Ez érdeme Cerutti számára. De a csoportok formálódásáról és méginkább stabil fennmaradásáról az interakcorúzmus végülis nem tud mit mondani. A kollektív elköteleződések e felfogásban csak átmenetiek lehetnek, a kohézió pedig csak látszólagos. Munkájában Cerutti éppen azt akarja bemutatni, hogyan születik a társadalmi viszonyokból a valódi szolidaritás, szövetség, a társadalmi csoport. Torinóban a 16. század végétől újra létező céhek nem játszottak nagyobb szerepet a 17. század folyamán. Ezen nem változtatott a századot jellemző jelentős gazdasági fejlődés sem. Nyilvános alkalmakkor a város lakossága egységesen, rnint municipium reprezentálta önmagát, s a papok és a nemesek mellett, csupán a nők és a fiatalok rendelkeztek még önálló reprezentációval. A foglalkozásoknak, céheknek semmi nyoma a nyilvánosságban, s nem is fogták át a lakosságnak csak egy töredékét. 1700 után a „métiers", a corporations" mind fontosabb lesz, a mvmka nyelve előtérbe kerül, s mind gyakrabban használják a foglalkozási megjelöléseket. A szakmai szervezeteknek egyre több tagjuk van, a szakmai alapon szerveződő vallási társaságok is egyre jelentősebbek, egyre nagyobb összegeket adományoznak nekik, hagynak rájuk. Ezzel párhuzamosan a municipialitás jelentősége csökken. Cerutti szerint e folyamatoknak saját időbelisége van, nem kötődnek közvetlenül a technikai, termelési folyamatokhoz. Azt vizs9 Elméleti szempontból ez a kérdésfeltevés egybeesik azzal, ahogyan Gribaudi is azt folyamatot vizsgálja, amely a foglalkozási, demográfiai magatartások megfigyelhető eloszlásához vezet.