Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

ezer és a honvédsereg 150-170 ezer fős becsült létszámát. Az arányok a tisztikar esetében sem tértek el: Bona legfrissebb kutatásai szerint mintegy 4 ezer, tehát megközelítőleg minden harmadik honvédtisztet soroztak be a császári seregbe.

9 Saját mintánkból hasonló arány olvasható ki: a 98 volt honvédtisztből 30-at soroztak be. Többségük mindjárt a bukás után 1849 augusztus utolsó napjaiban, szeptember első felében bevonult, mások menekülni próbáltak s csak a következő év elején jutottak ugyanerre a sorsra. A büntetés nagyobb mértékben sújtotta azokat, akik a szabadságharc előtt is katonák voltak, mint akik csak 1848-ban fogtak fegyvert: az előbbiek körében minden második (35-ből 16), míg az utóbbiak között minden negyedik (63-ból 14) személyt érintett a kényszerintézkedés. Rangjukat viszont egyaránt elveszítették, s nemcsak a szabadságharcban szerzett tiszti, hanem a korábbi, altiszti fokozatot is.

10 A régebbi szakirodalom a besorozott volt honvédek életét jellemezve a kíméletlen bánásmódot, a megaláztatást és a szekatúrát hangsúlyozta. Nem tagadva a visszaemlékezések, például Vajda János naplójának valóságtartalmát, a besorozottak további katonai pályafutásának ismeretében lényegesen árnyaltabbá válik a kép. A hadnagyok és főhadnagyok kötetből egy 5 %-os mintát vettem fel viszonyítási alapnak. Ebből kiderült, hogy a besorozottak mintegy ötöde a kiszabott 8 év után is a császári sereg kötelékében maradt, és sokan közülük komoly karriert futottak be, törzstisztek, sőt tábornokok lettek. A vizsgálatban szereplő hivatalvállalók katonai pályája persze jóval rövidebb, de néhány előléptetés azért körükben is előfordult, így Szabó Imrét már 1850-ben kinevezték hadnaggyá, mások megvagy visszaszerezték altiszti rendfokozatukat (pl. Lángh, Szebényi). Tovább vizsgálva a seregben lehúzott évek számát, hasonló eltérések láthatók a két mintában. A viszonyítási csoportban 15 %, a vizsgált 30 főből három személy töltötte ki a kényszerű 8 esztendőt (Báthy, Borsy, Mándy). Gyakoribb volt a gyors leszerelés: az egyik esetben minden negyedik, a másiknál minden harmadik egykori tiszt már 1850-5l-ben elhagyta a katonaságot. 9 Bona: HFH 1/12. 10 Alexi, Báthy, Bernolák-Szlanitzki, Bolváry, Borsy, Buzinkay, Csépi, Drakulits, Fadgyas, Grossinger, Krizmanics, Krob, Lángh főhdgy, Lintner, Mándy, Meixner, Molnár, Mütter, Nagy, Nyilassy, Orosz, Poka, Szabó, Szebényi, Tipula, Unger, Verebély, Walter, Werner, Zimmermann.