Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

melyet az intézmények, jelen esetben a jászok területileg és közigazgatásilag is körülhatárolható intézményén alapul. Olyan emlékezetközösség ez, melyhez azt is mondhatnánk, hogy nem tartozik közösség, melyet az adott szituáció, és nem a benne résztvevő szereplők tartanak fenn.

54 A közösség felfedezése, mítoszainak megteremtése, mikroszintjeinek elemzése, határainak körberajzolása majd eltörlése, helyhez kötése majd territóriumától való megfosztása, a vizsgálati látómező leszűkítése sokféle eszköz a közösség megragadásához. Ezek az eszközök azonban a társadalomtudományi közösségfogalom felszámolását eredményezték. A makrodimenziók helyett a mikroszintű elemzések egyedül üdvös volta vagy a különböző léptékű vizsgálati tartományok átjárhatatlansága, az elemzések individualista szemszögből történő elbeszélésmódja mind mind a „közössség" fogalmának köddé foszlatását, elérhetetlenségét eredményezték. A „jelentésalkotó közösségek", „közösségalkotó jelentések", valamint a „közösség nélküli jelentések" után érdemes még megvizsgálni azokat az etnológiai terepeket, melyeket maga az etnológia is elhanyagolt - mondván, nem érdemes a „társadalmüag szétesett", „kulturálisan lezüllött" népességet vizsgálni - vagyis a „jelentés nélküli közösségeket". A jelentés nélküli közösségek Tanulmányom utolsó fejezetének gondolati magvát Gabriel Gárcia Marquez Száz év magány című regényéből vettem. Az egyik fejezetben, a regény fő helyszínén, Macandóban elkezd esni az eső, és olyan sokáig esik, hogy az emberek minden emlékét elmossa. „Csütörtök reggelre megszűntek a szagok, s elveszett a távol ságérzetünk is. Az előző napon összekuszálódott időfogalom is eltűnt. Nem csütörtök volt ez már, inkább csak egy szétfolyó, kocsonyás közeg, amely egyetlen kézmozdulat hatására átfolyik a péntekbe. Már nem voltak sem férfiak, sem asszonyok. Mostohaanyám, apám, napszámosok mind csak a tél fngoványában kóválygó valószínűtlen, elhízott testek voltak."

55 54 Kocsis Gyula: Jászberény népessége a 17. század végén a római katolikus anyakönyvek alapján. In Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5. Pápa, 1999. jún. 21-24. előadás. 55 Gárcia Marquez, Gabriel: Macandóban hull az eső. Magvető: Bp, 1992.13.