Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

tétlen lehetett a jórészt német származású főpapoknak. Althann is megpróbált minél gyorsabban tájékozódni. 1718 folyamán először elkészítette Vác telekkönyvét, valamint elrendelte, hogy minden plébánia készítsen kimutatást jövedelmeiről. 36 plébániától kapott visszajelzést, amelyek között Szentmártonkáta neve is megtalálható. Althann célja egyrészt úgy látszik valóban egyházmegyéje anyagi lehetőségeinek felmérése volt. Másrészt a protestáns vallási viszonyokat is felmérte. Semmit sem véka alá rejtve még 1718 tavaszán elindította visitatióját, hogy a szerinte jogtalanul használt katolikus templomokat visszaszerezze. Egy 1714-es királyi rendeletet kívánt felhasználni, amely szerint a katolikusok által épített templomok visszavehetők.

6 Rómába való elutazásáig Szentmártonkátán kívül még hat faluban vette el a templomot a protestánsoktól.

7 Ennek a hat falunak részben vagy egészben a püspök vagy a káptalan volt a földesura, így ezeken a helyeken a püspök minden bizonnyal könnyebben tudta keresztülvinni az akaratát.

8 Althann nem csak a szentmártonkátai közösséggel került konfliktusba. A püspök vagy vikáriusa mindegyik faluban katonákkal jelent meg. Több helyen megverettette az embereket. Hartyánban a korabeli feljegyzések szerint valóságos csata alakult ki a templom körül. Az egyik oldalon Berkes András több pap és katona mellett a bottyáni katolikusokat vezette a rohamra, míg a másik oldalon Gosztonyi Miklós helybeli protestáns nemes irányításával vették fel a küzdelmet a protestáns falusiak.

9 A váci püspökség azonban nem csak a templomok ügyében különbözött össze a protestánsokkal. Még 1719-ben, szintén Althann püspökségének első hónapjaiban több faluban a protestánsok nem voltak hajlandók megfizetni a tizedet. Arra hivatkoztak, hogy a 150 éves török megszállás alatt elévült a püspök joga a tizedszedésre. Ezért a püspök hosszas pereskedésre kényszerült, hogy egyáltalán joga legyen az adót beszedni.

10 6 A rendelet 1714. április 28-i keltezésű. 7 Hártyán, Szada, Veresegyháza, Mogyoród, Alsónémedi, Üllő. 8 A falvak birtokosairól ld. Magyarország vármegyéi és városai, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, /-77. Szerk.: Borovszky Samu, Bp. é.n., 33., 95., 130., 157., 159., 161. A püspök birtoka volt: Alsónémedi, Mogyoród, Szada, Veresegyháza (utóbbi kettő részben), a káptalané: Üllő. Szada és Veresegyháza másik része a nagyváradi káptalan birtoka volt. Hártyán egy részét ebben az időben Berkes András bírta. Ld. Földváry László: Adalékok a dunamelléki ev. ref. egyház történetéhez, 7-77. 1898. 297. 9 A dunamelléki protestánsok küzdelmeiről sok adatot találhatunk Földváry könyvében. 10 Nagy-Klekner, m. 26.