Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

Az igaerő tekintetében a 4181 igás ökör és a 4762 kocsis ló imponálóbb létszám. Ez azt jelenti, hogy minden 5 kh szántóra jutott egy pár jármos ökör(!). A kereskedő város forgalmát alapvetően lovas kocsik bonyolították, de az ökrök nagy száma arra utal, hogy az ökrös fogatok száma is tekintélyes volt. A város ezt azzal kívánta ésszerűsíteni, hogy a következő ciklusban már közel duplájával adóztatta az ökröket, mint a kocsis lovakat. A sertésállomány tekintetében nincsenek megbízható adatok, mivel a tanács csak a kijáró sertéseket adóztatta (759). A sertéstenyésztés azért sem lehetett jövedelmező, mert Szegeden hiányoztak a makkoltatáshoz szükséges erdők. A hajdan jövedelmező szarvasmarhatartás erre az időre már a múlté, kijáró marhákról, közlegelőn hízó göbölyökről az adófőkönyvet hiába vallatjuk, nincs üyen adata. Helyüket a juhok foglalták el, soha nem tapasztalt létszámban. A gyapjúkonjunktúra a juhok számát tette meg a gazdagság fokmérőjének. Ahogy erről már szóltunk, a legtöbb birkát tartók kerültek az adózók élére. Ez a konjunkturális jelenség át is alakította a gazdagabbak és a kevésbé gazdagok hagyományos hierarchiáját. A korábban tejgazdaságra beállított kisebb juhállományok természetes szaporodással évtizedek alatt jelentős létszámra duzzadtak. így az addig vegetáló juhászok előtt megindult a felemelkedés lehetősége. Az adózók között a 27. helyre rangsorolt hazátlan zsellér, Biehbauer Mihály - szinte jelképes, hogy épp Zsótér Jánost előzi a sorban - 850 juh után adózik. Tipikus juhos gazda, aki külön juhászt tart, és juhászának is van 30 birkája, ő is meg tud indulni a felemelkedés útján. Jellemző volt egyébként, hogy juhászok részesedtek a szaporulatból és így érdekük volt gazdáik állományának gyarapítása, ami reményt táplált az önálló juhos gazdává váláshoz is. Biehbauemek sem szántója, sem kaszálója nem volt, de 18 jármos ökre arról tanúskodik, hogy bérelt szántót és kaszálót valamint juhainak szálláshelyet. Az ő esetében csak sejthető a meggazdagodás lehetősége. Az 50. helyen álló Süveg Mihályról tudjuk, hogy juhászból lett módos gazda, 626 hold mezőgazdasági ingatlant szerzett a juhok hasznából, ami után már nem adózik, de fiai összesen 540 juh után adóznak. A szerencsés évkorból megmaradt adófőkönyv igen jól szemlélteti azt a tényt, hogy az 1840-es évek elejére egy komoly parasztpolgárosodási folyamat indult el, és a gyapjúkonjunktúrából alapvetőenhasznot húzó kereskedő és módos paraszti réteg mellett a szabad királyi város kevésbé módos parasztpolgárai és zsellérjei közül is szá-