Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

A fentebbi példák további felsorolása helyett néhány következtetés levonása kínálkozik. Az egyik legfontosabb, hogy egy szabad királyi város lakosságának iparűzőkre, kereskedőkre, parasztokra és honoráciorokra történő merev tagolása hamis. Az utóbbiak is kötődtek a mezőgazdasághoz és más ágazatokhoz is. Nincsenek merev réteghatárok, azok átjárhatók, sőt sok tekintetben élesebb határok mutatkoznak a módos és a szegény rétegek közt. A vagyonnal nem rendelkező bérmunkások egyre népesebb tábora markánsan kirajzolódik, míg egy módos paraszt és egy kereskedő gyakran azonos személyt takar. A régi kereskedő egyben módos parasztpolgársága és a módos parasztok kereskedővé válása a gyapjúkonjunktúra idején dinamikus tőkefelhalmozást tett lehetővé. A kereskedők elitjét mégsem ez a réteg alkotja. Közülük egyedül Körösi Józsefet sorolták az 1. osztályba. Rajta kívül a 12 első osztályban szereplő kereskedő mindegyike a város első 50 adózója közé tartozik, - őket emeltük ki - de ezek mezőgazdasághoz kötődése már hiányzik, vagy egészen minimális, számos közülük még polgárjoggal sem bír. Természetesen a többséget képező zsidó kereskedők nem is szerezhettek mezőgazdasági ingatlant, s nem tarthattak juhokat. A város legtöbb adót fizető polgára minden tekintetben kivétel. Götz Jánost még 1828-ban iparosként (salétromfőző) írták össze. 1839/40-ben már 1. osztályú kereskedő és 1. osztályú gyáros. Elsőként ismerte fel a bőven gyűjthető sziksóból a salétromfőzést, a salétromot pedig kiválóan lehetett értékesíteni a szappanfőzéshez. Götznek két gyára is volt, s mint salétrommal kereskedő, a környező városokba is szállította termékeit. Jövedelmi bevételei között kiemelkedett, hogy a városi javak első számú árendátora is ő volt. Egyéb javai elhanyagolhatóak, a 41 kapa szőlő saját szükségletet elégített ki, nvint a közlekedést és szállítást biztosító 6 ló is. A család azonban nem hagyta ki a juh tartást sem, fia, ifj. Götz János 1000 db juhot tartott minden mezőgazdasági háttér nélkül, s ez őt a 22. helyre emelte az adózók közt. Az adózók listáján a 19. helyen szerepel az első olyan 1. osztályú kereskedő, akinek a mezőgazdasághoz semmilyen kötődése nincs. Zsellér Szegál Ferenc azonban úgy kerülhetett erre az előkelő helyre, hogy egyúttal 1. osztályú kalmárként is adózott, vagyis jól jövedelmező üzlete is volt a városban. Ugyancsak nem egyedül a kereskedő tevékenység után fizetett adója alapján került a 20. helyre Zseravitz János. Ő 1. osztályba sorolt kereskedő, 2. osztályba sorolt kalmár és 1.