Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

vízióját. Valójában úgy tekintette az udvari társadalomról írott könyvét, mint egy „episztemológiai laboratóriumot". Egy ilyen laboratóriumban egy társadalmi mezó', egy formáció és az egyéni viselkedés kapcsolódik össze. Ez azonban egyáltalán nem zárja ki más laboratóriumok, tehát ezzel együtt más társadalmi formációk létezését. Ezzel egybehangzóan a mikrotörténelem olasz művelői is az egy adott helyen empirikusan megfigyelt interperszonális viszonyokra helyezik a hangsúlyt, semrnint hogy a társadalmi struktúra absztrakt reprezentációtól indulnának. Úgy vélve, az általánosan használatos makroszkopikus fogalmak nem telepszenek rá mechanikusan az egyénekre, hanem hagynak nekik cselekvési mezőt, azonban úgy, hogy semmiképpen nem tekintik mindenhatónak a történeti cselekvőt, álláspontjuk szerint a kényszerek és bizonytalanságok azon interakciók szövedékéből erednek, amelyekbe minden individuum elhelyezkedik. Az elméleti alapállásából kibontakozó kutatási program a társadalmi struktúra feltérképezését az interperszonális viszonyok szisztematikus rekonstrukcióján keresztül tartja elérhetőnek. Amennyiben a viszonyok adják az alaprealitást, amellyel a történelemnek foglalkoznia kell, ennek két következménye van a mikrotörténelem gyakorlatára nézve. Mindenekelőtt: egy csapásra nyilvánvalóvá válik ama állítás abszurditása, miszerint a mikro történet apró-cseprő, valójában jelentéktelen dolgokra pazarolva a drága időt, szem elől tévesztené, úgymond - az olasz mikrotörténelem esetében Itália történetének alapvonásait. Másrészt: egyre nehezebben tudjuk elképzelni, hogy a társadalmi - történeti vüág megismerésében a személyek közötti relációkra, a konfigurációk - ez mind Elias, mind pedig a mikrotörténészek számára drága szó - alakulásának processzusára hangsúlyt fektető irányzat akár a hempeli, vagy pedig a klasszikus francia társadalomtörténet kialakította sémák alapján véli hozzáférhetőnek az általános történeti tudást. A kérdést persze minden mikrotörténész maga oldja meg a gyakorlatban. „A kivételes talán csak az événementiel [eseményekkel foglalkozó] szintjén vagy a krónika felszínén kivételes; de maga az esemény - a kis események éppúgy, mint a nagyok - amennyiben kontextualizáljuk, szétboncoljuk és részeiben kerül közeli, aprólékos vizsgálatra, oly lencsévé alakulhat, amely képes a valóság tisztább képét, mélyebb és általánosabb struktúrák képét adni".

11 Azt gondolom, ez az idézet kellőképpen megvilágítja az eccezi nale - normale [kivételes - normális, 11 O. Raggio, i. m. XXIII.