Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

Szőlőprés 37 db 125 VA 20 9 12 Olajütő 13 db 1500 2,5 3 20 33 43 Pálinka kaz. 82 db 1000 2 2 40 164 218 Eszk. együtt 253 db 788 1050 Lábas jószág kocsis ló 4762 db 55 Ft 1/9 8,9 529 705 méneses ló 567 db 62 Ft 1/8 10 70 93 jármos ökör 4181 db 55 Ft 1/9 8,9 464 585 tehén 2282 db 62 Ft 1/8 10 285 380 harmadfű 921 db 45 Ft 1/11 7,3 84 112 tavalyi 1056 db 23 Ft 1/22 3,7 48 64 juh 94904 db 28 Ft 1/18 4,8 5272 7028 kijáró sertés 759 db 23 Ft 1/22 3,7 34 45 állatáll. 109432 db 9048 Az 1839/40-es adófőkönyv külön értékét képezi, hogy egy olyan évkor adatait tartalmazza nagy részletességgel, mely a reformkori fejlődés regisztrálásához nélkülözhetetlen. Szeged történetét illetően az 1828-as, teljesnek és megbízhatóbbnak ítélt összeírás után 1830 és 1847 között csupán részleges adatsorok állnak rendelkezésre, közülük is kiemelkednek az adóztatás céljából készült összeírások. Ezek tükrében jól érzékelhető pl. az iparűzők számának állandó gyarapodása. 1828-ban 1058 mestert írtak össze, 1839/40-ben 1339-en, 1842/43-ban 1747-en adóztak iparűzés címén. Mielőtt azonban ebből a számsorból messzemenően következtetéseket vonnánk le, az adófőkönyv adatai megfontolásra intenek. Ha megnézzük a legnépesebb szakmát, a csizmadiákét, akkor azt látjuk, hogy a mesterek száma 1828-ban 219 fő, 1830-ban 395,1847-ben pedig 431 volt, ezzel szemben 1839/40-ben csupán 213 fő adózott csizmadia - mesterség után. A takácsoknál ez a számsor 86,114,112 és adózott 72 fő, a szűcsöknél 104,160,184 a létszám és 98-an adóztak. Mielőtt arra a következtetésre jutnánk, hogy nem minden iparos fizetett mestersége után adót, álljon itt egy sor ellenpélda pl. a szegényebb mesterségnek vélt vargáké, létszámuk a tárgyalt időszakban 13-14 fő volt, ám vargaként 31-en adóztak. Az átlagosan 6 fős kőművesek 62! fővel, az ácsok, akik 3 fős nyilvántartással rendelkeztek, 27 fővel adóztak. Ha az utóbbi szakmáknál csupán a szigorúbb, konzervatív céhes keretekben látnánk az okot, ez is hiba lenne, hiszen ez a tendencia a szabad iparágakat is jellemezte. 1828-ban 102 faragót regisztráltak és 1840-ben 160-an adóztak, vagy a 12 halász és 41 legény ellenében 85 fő adózott. Már az adófőkönyv