Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
Kálmáncsehi Márton, a két későbbi hírneves reformátor. Ha pedig valóban együtt érték őket azok a hatások, amelyek e két utóbbi személyt a korai reformáció vezéregyéniségei közé emelték, akkor ez az első konkrét adatunk a hatások minőségére. Krakkó szerepét a 16. század második felében Wittenberg vette át. Hogy sok sajószentpéteri ifjú tanult a lutheri reformáció ezen központjában, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy voltak olyan időszakok, amikor egyszerre 5-6 „Sajószentpéteri" vezetéknevű személy volt lelkész vagy tanító a borsodi esperesség területén. Azonban egy sem Sajószentpéteren: ámde azokat, akik lelkészként vagy tanítóként ide kerültek, nyilván ugyanazok a hatások érhették, mint sajószentpéteri tanulótársaikat. S hogy nem akárkik voltak ezek a személyek, annak bizonyítására legyen szabad két nevet kiemelni: Thuri Farkas Pálét és Szikszai Fabricius Balázsét. Az előbbi mint lelkész, az utóbbi mint tanító töltött éveket Sajószentpéteren. Thuriról legyen szabad egy kicsit részletesebben beszélni. Mezőtúron született, majd Wittenbergben tanult Melanchton tanítványaként. Ezután a hódoltságban, Tolnán működött - itteni élményei alapján született jellegzetes humanista műfajban, azaz levél formájában írott, a török uralom borzalmait bemutató műve -, majd Sajószentpéterre került. Itteni tartózkodása alatt a kálvini reformációt előkészítő egyházkerületi zsinatok vezéregyénisége. Földesura, Perényi Gábor engedélyével és megbízásából többször is jár Wittenbergben, hogy kikérje az ottani tekintélyek véleményét, amely természetesen csakis elutasító lehetett a kálvini tanokkal szemben; mivel pedig ő ennek ellenére sem tagadta meg a kálvinista irányt, mennie kellett a Perényi-birtokokról. Bihari lelkészként a híres debreceni hitviták aktív résztvevője. Perényi Gábor halála után visszatért Északkelet-Magyarországra: Abaújszántón élt haláláig. Kortársai jelentős költőként tartották számon, noha mindössze az a disztichonja maradt fenn, amit az Institutio elé írt, s amely közel korabeli fordításban így hangzik: Az szent könyvek után, kiket az nagy apastalok írtak, Ennél jobb könyvet még soha senki nem írt. Fia, György is költő lett. A hatások minőségét azonban igazán Thuri kapcsolatai mutatják és bizonyítják. Nemcsak volt tudós tanáraival maradt kapcsolatban, mint láttuk, és nemcsak a korszak vezető reformátoraival (többek között Méliusz Juhász Péterrel) tartott kapcsolatot, hanem Ilosvai Selymes Péterrel is, aki Thuri kislányának:
