Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

vállalni kényszerültek, és ezáltal mentesülni igyekeztek a katonai szolgálatok vállalása alól. Ez azonban azzal a veszéllyel járt, hogy

9 elveszítik jogalapjukat a kollektív nemesi kiváltságok birtoklására. Többek között ez is fogalmazódott meg az Ulászló által 1499. július 13-án kiadott oklevélben

10

, amely kimondta, hogy a székelyek azért tekinthetők valódi nemeseknek, mert fejenkénti katonai szolgálattal tartoznak. Ezzel azonban azt is állította, hogy azok tekinthetők nemeseknek, akik részt vállalnak ebből a kollektív kötelezettségből

11

. Ezt az értelmezést mutatja az 1562-ben történt segesvári rendezés is, amelyben János Zsigmond az országgyűlés támogatásával a legalsó székely réteget, a gyalogokat a fejedelem jobbágyaivá tette, azaz kivette őket jogilag a székely közösségből. A harmadik kiszakadási irány az oldalirányú, a városba költözött székelyek törekvése volt, akik lerázni igyekeztek magukról a közösség, a székely szék gyámkodását és kötelezettségeit. Az átalakulás első komolyabb jelei a 15. században mutatkoztak, a folyamat azonban a 17. századra gyorsult fel. Dolgozatomban éppen ezért azt vizsgáltam, hogy a 17. század első harmadában hogyan változott a székely társadalom különböző rétegeinek - leszakadóknak és megmaradóknak - az öndefiníciója. A 15-16. század során, sőt a 17. század elején is ezt mutatják az adatok - a székely társadalom még őrizte alapvető hármas tagolódását, amely a katonai jellegéből következett. Ez a hármas tagolódás valójában azonban egy kettes tagolódás volt, ugyanis a székelység 85%-a beletartozott abba a két nagy csoportba, amely a székelységet alkotta. Az egyik az úgynevezett tisztviselő réteg volt, akik lóval katonáskodtak és a tisztségeket betöltötték, a másik pedig a gyalogosok rendje. A tisztviselő rétegen belül létezett egy rendkívül szűk csoportja azoknak, akik tekintélyük, később növekvő hatalmuk következtében a székelyek elsői voltak, őket leggyakrabban primoroknak vagy főnépeknek nevezték. Ez a klasszikus tagolás azonban a székely közösség önértelmezése vizsgálata szempontjából használhatatlan, és ugyanígy nem tudjuk használni a nemes-jobbágy kategóriákat sem. A székely nemesség kialakulásának vizsgálatára tett kísérleteim során vált világossá, hogy rnindazon kategóriák, amelyekkel a történetírás hagyományosan dolgozik, sok esetben megnehezítik a székely közösségek mélyebb elemzését. A székelység egészéről, minden egyes tag9 Szilágyi Sándor, 1875 -1898. II. k. 202-208. 10 Szabó Károly-Szádecky Lajos-Barabás Samu, 3. k. 138 -145. 11 A kérdéssel részletesen foglalkozik Jakó Zsigmond, 1979. 22.