Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
szélsőbal hatalomra jutna, végre kiderülne a 48-as program társadalmat áltató illúziója. 11 Ilyen előzmények után fogalmazta meg Kossuth az általunk tárgyalt újabb, május 18-i levelét, rnint azt korábban említettem, elsődlegesen magánlevélként, de a nyilvánosságra bocsátás lehetőségével. 12 c) A transzformáció útja - betekintés a politikai eszköztárba Felmerül a kérdés, vajon - rnint láttuk -, ha korábban is született hasonló tárgyú levél Kossuth tollából, akkor miért éppen a május 23-i szöveget közölte a Magyar Újság? Mivel nem ismert számunkra közvetlen leírás, szövegelemzés segítségével regisztrálva bizonyos egybeeséseket, feltételes válaszokat acmatunk. Először is ez a levél - lehet, hogy a kért nyilatkozatot pótlandó tartalmazta a közlésre való felhatalmazást. Feltűnő továbbá az időszak, hiszen épphogy elkezdődtek a választási korteshadjáratok, s Kossuth aktuális véleményének közvetítése a figyelem és a népszerűség reményével kecsegtethette a 48-as Pártot. A Kossuth-levél Magyar Újságbeli közlésének bevezetője - amely, bár aláírás nélküli, valószínűleg a főszerkesztő Helfy Ignác írása egyértelműen színt vallott a lap - így a párt - ellenzéki választási magatartásra vonatkozó nézetéről, lezárva a párton belüli nézeteltéréseket az együttműködést ellenző Irányi és az azt támogató Helfy és Simonyi között 13 : „mi valamint eddig, úgy a jövőre is nem az egymás 11 Kossuth Lajos levele Irányi Dánielhez. Turin, 1872. március 20. MOL, R 75.1 82. 12 A Magyar Országos Levéltárban őrzött dokumentumok között a vizsgált Kossuth-levelet megelőző legutolsó Irányi-levél 1872. május 16-ra datált. Más lelőhelyeken sem találtam a két levél megírása közötti időben keltezett Irányi levelet, ezért bizonytalan, vajon Kossuth május 18-i levele Irányi mely levelére született válaszként. 13 Érdekes stratégiai kereszteződéseket figyelhetünk meg a 48-as párt 1872-es választásokat megelőző politikájában és belső frakcióinak belső egyensúlyában. Noha az ellenzéki együttműködést nem pártoló Irányi lett a párt választási bizottságának elnöke, a választások előtt kiadott pártprogramra (1872. január 21.) viszont abszolút mértékben a párt radikálisabb programot hirdető szószólóinak nézetei nyomták rá bélyegüket. Érdemes még megemlítenünk, hogy éppen az a - Helfy Ignác és Simonyi Ernő vezette - frakció támogatta az ellenzéki egyesülést, amely radikalitásából adódóan ennek sikerességére kevésbé számíthatott, mint a mérsékeltebb elveket valló irányzat. Ellentmondásról azonban szó sincs. Igaz ugyan, hogy Helfyék maximálisan készségesek voltak a nagyobb ellenzéki párt prioritásának elismerésében a választási együttműködés kérdéseiben (pl. jelöltvisszavonás), ám az egyesülés gondolatát a szélsőbal vezetésével támogatták. Választások előtti együttműködési hajlandóságuk politikai pragmatizmusuk eredménye.
