Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
ezúttal már az atya adósságaival történő sakkban tartása sem ért célt. A per lefolyását és eredményét azonban sajnos az árvaszéki anyag már nem tartalmazza. S ha a történet befejezését nem is ismerjük 25 , néhány kérdést az elhangzottakkal kapcsolatban talán érdemes megfogalmaznunk: Vajon csak látszat-e, hogy eleve elrendelt pályán haladt W. Samu (Ernő stb.) története? Saját maga determinálta-e ifjúkori tékozlásaival saját életútját vagy az atyai végrendelet makacs önkénye zárt leoldhatatlan béklyót a fiú sorsára? O maga tehet-e arról, hogy miközben a gondnokság alól képes volt megszabadulni, abból a hálóból, amit a segítő' család kötelékeivel húzott köréje, úgy tűnik, nem tudott kikecmeregni? De a legizgalmasabb kérdés tulajdonképpen Samu két legnagyobb gyermekére vonatkozik? Vajon miként lesznek épp ők, akiknek javára a végrendelet (és a rokonok) az apát vagyonáról lemondatták az így szervezett játszma áldozatai, vagy netán holmi ószövetségi átok beteljesülésének tudható be, hogy a tékozló fiú fiának is tékozlóvá kell válnia? Az ifjúkori „tékozlásból eredő" adósságokhoz (amelyek hol a tanulmányokkal járó mindennapos költségekként, hol uzsorásoktól felvett kölcsönöknek, hol szerencsétlen vállalkozások következményei gyanánt tűnnek fel) külföldi léte alatt újabb, immár a családfenntartás költségeivel indokolt tartozások csapódtak. Mindezek azonban önmagukban aligha magyarázzák a kikerülhetetlen végzetszerűséget, Samu (r. Károly Ernő) ugyanis láthatóan mindent elkövetett, amit a „jó útra térés" tartozékaként egyáltalán el tudunk képzelni. Családot alapított, megbánást tanúsított, hazatért, vagyonáról gyermekei javára lemondott, állást vállalt, sőt meg is keresztelkedett (ez utóbbit a család bizonyára nem írta a javára!). Várakozásával ellentétben azonban megjavulása felé tett lépései nem sorsának jobbra fordulását hozták, sőt épp ellenkezőleg, egyre kilátástalanabb helyzetbe sodorták. S ezt már aligha tudhatjuk be az apai végrendelet könyörtelen előírásainak. Hiszen kiszabadult a gondnokságból, csak közben csa25 uo. Kérvény. Érk. 1896. ápr. 19. Az akták között található irat szerint W. Károly Ernő fiát ekkor Nagyváradra szeretné küldeni, „hogy mint magántanuló a kereskedelmi felsőbb iskolába beiratkozzék és ott őszig a vizsgára előkészíttessék, nehogy még több idő is elvesszen a nélkül hogy a fiú a ki most 23 évben van képes legyen önfenntartásáról gondoskodni..."
