Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

Ez azonban a ránkmaradt vaskos árvaszéki iratanyagból közvetlenül nem derül ki. Az 1870-ben gondnokság alá helyezett Emilről legalább azt tudjuk, hogy - saját bevallása szerint - a felvett összegeket „részben apróbb adósságok törlesztésére, részben huszári egyenruha beszerzésére etc., legnagyobb részt egy leány élelmezésére és ruházására, kivel szerelmi viszonyban volt" fordította.

6 A legifjabb Samu tékozlása azonban ennél sokkal megfoghatatlanabb.

7 Jobban dokumentálható a végrendeletben előrevetített történet beteljesülése. Apja halála után nem sokkal Samu - állítólag orvosi tanulmányai folytatása végett - eltávozott Pestről. Az anyjához írott levelek tanúsága szerint ekkoriban „Parisban, Kehiben, Strassburgban, majd Frankfurtban, s Berlinben tartózkodott, s ezen helyeken felváltva Sándor, majd pedig Sámuel név alatt tünteté fel s ismerte té magát".

8 S még mielőtt nagykorúságát elérte volna, anyja volt kénytelen - az apai végrendelet szellemében eljárva - „szerencsétlen fiát" pazarlónak nyüváníttatni, illetve kiskorúságát meghosszabbitatni s gondnokság alá helyeztetni, „nehogy ... szerencsétlen fiam oktalan pazarlásával még engem és többi gyermekeimet is tönkre tegyen, sőt másokat vagyonúkban megkárosítson".

9 A folyamodást természetesen okadatolni kellett és - az utókor történészének szerencséje a család szerencsétlenségében - az anya számos levelet mellékelt, amelyből immár a legkíváncsibb szemek számára is fény derül ha nem is Samu külországokban viselt összes dolgaira, de pénzpumpoló technikáira (és azok eredményességére). Samu nem válogatott az eszközökben: hol az érző anyai szívre apellált, hol tervezett amerikai utazásához kért útiköltségre valót, hol azzal fenyegetőzött, hogy olyat tesz, ami családjának nem lesz örömére, hol egyenesen élte veszejtésével zsarolta az otthoniakat. Mel6 BFL IV. 1343/i. 6952/1870. 7 Már a hagyatékból - többek között - 3 250 forint az első házasságból származó Jakab Istvánt épp azért illette meg, ugyanis ő fizette Samu 1869-ben keletkezett adósságait. BFL IV. 14311

/b. A Dob utcai házra bekebelezett teher eredetéről mindössze annyit tudunk, hogy a bécsi kereskedelmi törvényszék 1869. április 1-én kelt végrehajtási végzése alapján jegyezték fel a zálogjogot, 1000 ill. 2000 forint tőke és 1869. február 13-tól járó kamatai után (óvásdíjjal + netalán még felmerülendő perköltséggel együtt) Schneid M. bécsi magánzó javára. 8 uo. Kasenczky József tanácsnok jelentése W. Sámuel pazarlónak nyilvánítása tárgyában. (1871. nov. 26.) 9 uo. Özv. W. Mayerné sz. Denhof Nina folyamodása (1871. okt. 11.)