Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

lap szerkesztőjének a felfogására utalva egy anekdotával - Lisznyai meggyőződését a nemzet és Ferenc József megbékélésének hitével írja le; márpedig ennek megtalálható a párhuzama az országos politika szintjén is, gondoljunk csak a magyar konzervatívok 1857-es hódolati feliratára. Ilyen - részben irodalomtörténeti, részben köztörténeti tendenciákra is ügyelő - forráskritikai műveletek lehetnek a segítségünkre abban, hogy megpróbáljunk kikerülni abból a csapdából, ahová a forrásadottságok zárnak be bennünket: hiszen milyen szép is lehetne egy olyan mikrotörténeti elemzés, amely Ferenc József látogatásának ezt, a köznapi reakciók szintjére tekintettel lévő fogadtatását értékelné, kiindulván Lisznyai üdvözlő verséből

14 - csakhogy erre, sajnos, nincsenek források. Mint ahogy egyéb, ideális mikrotörténeti témáknak látszó, fontos irodalomtörténeti eseményekhez se nagyon: Berzsenyi 1810-es, nevezetes pesti útjáról levélben rögzített leírásunk van (Szemere Páltól), Kazinczy és Kisfaludy Károly 1828-as pesti találkozásáról pedig egy, Toldytól származó, utólagos beszámolónk és egy metszetünk.

15 Ilyen körülmények között aligha remélhető egyéb módszer, rnint a következtetéseknek a föntebb érzékeltetett, s persze bizonytalan metódusa. Szerencsés véletlennek tekinthető, hogy Lisznyainak voltak olyan ügyei, amely miatt az 1850-es évek elején rendőrségi vizsgálat folyhatott ellene: ezeknek az eljárásoknak az iratanyaga azért igen értékes, mert ezek az életrajznak olyan elemeit teszik láthatóvá, amelyekről maga az érintett nem beszélt. A visszaemlékezésekből gyakorlatilag néhány, homályos és egyébként pontatlan utalást nem számítva teljesen hiányzik az a tény is, hogy Lisznyai belekeveredett a Kossuth megbízottjának, Piringer Mihálynak a lebukását követően föltárt összeesküvésbe - igaz, a vizsgálat visszatérően teljesen ártalmatlannak minősítette a költő tevékenységét, semmiféle politikai jelentőséget nem tulajdonítván neki. A megfigyeléseknek, házkutatásnak vagy éppen egy dokumentálható vád alá kerülésnek a számon14 Ezen a ponton talán nem fölösleges megjegyezni, hogy Gerő Andrásnak a témába vágó könyve - ténybeli tévedése miatt - e szempontból nem használható: Gerő a Vasárnapi Újság 1857. május 3-i számában megjelent, 1857. május 4-én című verset tulajdonítja Lisznyainak, s így félre is érti a szituációt: Gerő András: Ferenc József, a magyarok királya. [Bp.] 1988. 83-84. 15 Szemere levelét 1. Kazinczy Ferenc levelezése. VII. kiad. Váczy János, B, 1896. 398-407.; Kazinczy és Kisfaludy találkozásáról vö. Vayemé Zibolen Ágnes: Kisfaludy Károly. A művészeti romantika kezdetei Magyarországon. Bp. 1973. 50-51.