Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

integrálja az anyagi élet és az ehhez kötődő normák és attitűdök bemutatását.

15 Frank Ankersmit egy csoportba sorolja a new cultural historyt, a modern mentalitástörténetet, a német Alltagsgeschichtet és az olasz microstoriát, mint azokat az irányzatokat, melyekben paradigmaváltás történik.

16 Iggers mindezeket Ankersmitnek írt válaszában előbb a new cultural history terminusával foglalja össze, később a „mikrotörténelem vagy történeti antropológia" meghatározást alkalmazza.

17 A magam részéről inkább az átfogóbb új társadalomtörténet terminussal jelölöm őket, mint a társadalomtörténet második típusát, mely, mintegy válaszként a kettős iggersi kihívásra, a társadalomtudományos történelem kritikájaként és alternatívájaként jelent meg. (Amellett persze, s nem azt felváltva, miként a társadalomtörténet kifejlődése sem szüntette meg a hagyományos politikatörténetet vagy a professzionális történelem sem a régiségbúvár helytörténetet.) Az új társadalomtörténetben a mikroléptékű esettanulmányok többnyire az epizódszerepnél többet vindikálnak maguknak, s gyakran az értelmezés középpontjába is kerülnek. Talán akkor lehet egy kis léptékű vizsgálat eredményét mikrotörténelemnek tekinteni, ha vele a történész nem illusztrálni kívánja más módon levezetett és megalapozott állításait, hanem a mikrovizsgálaton keresztül kísérel meg kérdéseire választ találni. A magam részéről ahelyett, hogy a mikrotörténelem érvényét az olasz microstoriá-m és hatására korlátoznám, inkább szélesen

18 (kis léptékű intenzív történeti vizsgálatid Christiansen, 1988. 5., 14. 16 F. R. Ankersmit: Historicism: an attempt at synthesis. History and Theory 34 (1995)158. 17 Georg G. Iggers: Comments on F. R. Ankersmit's paper, Historicism: an attempt at synthesis. History and Theory 34 (1995) 166-167. 18 Úgy vélem, nem jogosulatlan az olasz microstoriánál szélesebben eltérően definiálni a mikrotörténelmet, hisz Ginzburg és Poni programadó cikkükben a mikrotörténelem olaszországi meghonosítására tettek javaslatot, azaz maguk sem állították, hogy ők találták volna azt ki. (Carlo Ginzburg-Carlo Poni: Il nome e il come: scambio ineguale e mercato storiografico. Quaderni Storici n 40 (1979). Angol fordításban: The Name and the Game: Unequal Exchange and the Historiographie Marketplace, In Edward Muir - Guido Ruggiero: Microhistory and the Lost Peoples of Europe. The Johns Hopkins University Press: Baltimore-London, 1991. 3-5. ) Az Alltagsgeschichte is ilyen széles értelmezés szülötte. Winfried Schulze is azt írta, hogy az Alltag mindent jelentett, amit az új szemlélet vizsgált, és „egy másik történettudomány praktikus bélyegeként szolgált"; a megélt életre összpontosítóként és mikrotörténelmiként lehetne leírni. (Schulze, i.m. 11., 13.) Érdemes megemlíteni, hogy az ELTE BTK Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszéken tervezett „Összeha-