Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

SZILÁGYI MÁRTON 19. századi írói életpályák a mikrotörténelem dimenziójában, avagy lehetséges-e az irodalomtörténet és a társadalomtörténet ötvözése? Ha az irodalomtörténet-írás nézó'pontjából kívánjuk megfogal­mazni azt, van-e valamiféle relevanciája a mikrotörténelem - a ma­gyar történetírásban egyre eró'sebb igénybejelentésként létező - mód­szertani kihívásának, nyilván rögtön tisztázni kell ennek a megköze­lítésnek a nyilvánvaló korlátait. Az a konkrét anyag, amelyre alapoz­va egyáltalán megkísérelhetek valamiféle szűkebb körű elméleti­módszertani általánosítást, kizárólag a 18-19. századi magyar iroda­lom. Ezt nemcsak saját kompetenciám rögzítése érdekében szükséges hangsúlyozni, hanem azért is, mert messzemenő következményei vannak: ezáltal ugyanis egy olyan időszak írói életpályáinak vizsgá­lata kerül előtérbe, amely a magyar irodalom - máig meghatározó ­intézményrendszerének kiépülését, pontosabban, ezen kiépülési fo­lyamat döntő kezdeti lépéseit fogja át. Éppúgy erre a bő egy évszá­zadra (durván: a 18. század közepétől a 19. század közepéig tartó pe­riódusra) esik ugyanis a folyóirat-kultúra kialakulása és differenciá­lódásának kezdete, mint ahogy a magyar nyelvű színjátszás állandó­sulása és intézményesülése, az egyetem állami kézbe kerülése, a Ma­gyar Nemzeti Múzeum megalapítása vagy az az akadémiai mozga­lom, amely beletorkollott a Magyar Tudós Társaság létrejöttébe. A példákat még lehetne szaporítani, ám talán ennyiből is világos a kö­vetkeztetés: egy korábbi eredetű, alapvetően személyi elvű mecena­túra folyamatos fennmaradása mellett ekkor jelennek meg olyan új intézmények is, amelyek lehetővé tehetnek más típusú, korábban ilyen formában fel nem merülő értelmiségi, művészi (vagy kvázi­értelmiségi, kvázi-művészi) életformákat, kihasználván egy létrejövő - hadd mondjam így - nemzeti szintű és ideológiájú mecenatúra le­hetőségét. Ha pedig arra kívánunk kísérletet tenni, hogy a mikrotör­ténelem szemléleti távlatai egy ilyen korszak irodalomtörténeti fo­lyamatainak mélyebb megértésébe integrálódjanak, akkor természe­tesen igazodnunk kell a forrásadottságokhoz - ez pedig nyilvánvalón kijelöli az általánosíthatóság hatókörét. Magyarán: nem tudom általá­ban a mikrotörténelem és általában az irodalomtörténet lehetséges

Next

/
Oldalképek
Tartalom