Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
Ugyanakkor a modell egyik érdekes vonása, hogy a megközelítés a makrostrukturális szegmensek peremén, a rétegződési határokon túl nyúló kapcsolatokat is figyelembe veszi. Azaz: a társadalmi erőforrásokhoz való hozzáférést a rétegződést alapjául véve a különböző jellegű kapcsolatokat, kapcsolatrendszereket az ilyen erőforrások egyéni allokációjában játszott szerepük alapján. (A leghíresebb példa kétségkívül Granovetternek a társadalmi mobilitás vizsgálatában bevezetett modellje a gyenge kötések erejéről.) 14 Az üyen vizsgálatok tulajdonképpen makro- és rrűkroszintű jelenségeket fűznek össze. Egy másik erre alkalmas módszer a mezoszintű, formális szervezetek között fennálló kapcsolatok elemzése, ill. a különböző kiterjedésű összeköttetések szisztematizálása, klasszifikálása s egyes rendszereik vizsgálata. Egyes kutatási irányzatok arrafelé haladnak, hogy magát a hálózatot mint társadalmi stmktúrát, s a társadalmat mint szuperhálózatot fogják fel. E megközelítés produktivitása abban áll, bogy az analitikus egységek hagyományos meghatározásának (osztályok, nemzetek, nemzeti társadalmak) megkérdőjelezésére, keresztezésére, a világrendszer egységeinek egymásra gyakorolt hatásainak a megragadására, számontartására vállalkozik. (Ahogy Wellmann, mint ennek a vállalkozásnak egyik képviselője is elismeri, eddig inkább új igények fogalmazásával, mint tényleges új kutatási eredményekkel lépett elő.) 15 várás és érzelmi feszültség, mint minta és szükséglet csak együttesen, egybefonódva lehet jelen." (uo. 11.) Az egyént tehát nem mint préexistens társadalmi értékek hordozóját, követőjét vizsgálja, s nem csupán mint különböző általános „társadalmi hatások" eredményét, hanem abban a folyamatban, ahol cselekvő egyénként ezekkel a hatásokkal más emberek cselekvéseiben szembesül, ahol ilyen értékeket internalizál, s ugyanakkor konkrét helyzetekre alkalmazza azokat, ahol cselekvésében dönt és választ. Ezek során ugyanakkor mások számára, akikkel interakcióban áll, általános normákat testesít meg, s „a társadalmi"-t jeleníti meg. A kapcsolathálózat ebben a koncepcióban az egyes emberek között fennálló cselekvési és emocionális kapcsolat. Általában szubjektív visszatükröződésében szokták rekonstruálni, a résztvevők kikérdezése révén. Az egyéni értékválasztás és cselekvés a hálózat struktúrájából s más résztvevői felől megközelítve értelmezhető és néha prognosztizálható, a hálózat alakulata pedig az egyén(ek) jellemzőiből is. (Az ilyen viszonyokat elsősorban formális összefüggésben, intézményeken belül fennálló kis csoportok kutatásakor szokták vizsgálni. A kapcsolathálózatok feltérképezése technikailag vagy grafikonokon vagy mátrixok formájában történhet meg.) 14 Ld. 12. lábjegyzet. 15 E kutatási irányzat képviselői néha azzal az igénnyel léptek fel, hogy a hálózatelemzés kibővíthető, kiépíthető egy általános társadalomelmélet felé, ezzel megkérdőjelezve a nagyhatású rétegződéselméletek hasonló igényét, magyarázó erejét.