Oláh Tamás: Kossuth Lajos és Zemplén vármegye. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)

gondolkozni, nemzeti és emberi juss; ezen jusst az alkotvány nemcsak gazdagok számára biztosította, kik levelezések költségeit magok viselhetik, hanem azoknak is, kik azt saját erszényekből nem tehetvén, másoknak törvényszerű segedelmével pótolják.

200 És itt van helye Tekintetes Karok és Rendek alázatos tisztelettel megemlíteni, hogy ilyen minden tekintetben ilyen levelezést az országgyűlési közdolgokról / :melyek és a megyékbeli közgyűlésiek között a nyilvánosság jussára nézve institutioink különbséget nem ismernek:/ negyedfél évek óta szakadatlanul és köztudomásra folytattam. Tudtával volt ez az egész országgyűlésének, talán az egész országnak; említek kerületi és országos ülésekben, sőt tudtával volt a legfensőbb kormányszékeknek is. Nemcsak azért, mivel magának a Főméltóságú Udvari Cancellariának magas helyzetű tagjait levelezőink számában tisztelni szerencsém vala, és a levelek leírásáért fizetni szokott írnoki bért legtöbbnyire azon Főméltóságú Cancellariának Posonba, az országgyűléshez rendelt tagjai szokták volt kezemhez adni; hanem tudva volt különösen azért is, mivel említett levelezésem költségeinek enyhítése tekintetéből a törvény által szinte nem tiltott lithographicus kézi műszert szerezvén magamnak, a főlovászmester Ő Excellentiajához

201 ez iránt 18331 October hónapban érkezett legfensőbb udvari tiltó parancsban arról, hogy az országgyűlési dolgokról / :„erga defixam mercedem" valának a legfensőbb parancs szavai:/

202 országgyűlés kezdete óta írott jelentéseket készítek, és levelezőimmel közlöm, világos említés tétetett a nélkül, hogy ezen írott levelezés folytatása eltiltatnék. Sőt a nagyméltóságú főlovászmester ez alkalommal előttem, nyilván kijelentette, hogy írásban bízvást folytathatom levelezésemet, az ellen kifogása senkinek nem lehet. Mely szavak valóságát reájok következett harmadfél esztendei gyakorlat igazolá, minthogy levelezésemet országgyűlés végéig szakadatlanul, sőt mindig szélesedett körben teljes nyilvánossággal folytattam anélkül, hogy valaha egyetlen egy feddő, vagy tiltó szó jutott volna tudomásomra, és pedig a királyi postaigazgatásnak és általa a legfensőbb kincstárnak kis körömhöz képest nem csekély hasznával folytattam. Tekintetes Karok és Rendek! Nemzetiség, hon és alkotvány egy erkölcsi testületté olvasztván össze a magyar nemzet minden tagjait; polgári jussaiban sérelmet a legutolsó tag sem szenvedhet anélkül, hogy a seb fájdalmát és következéseit az egész nemzet ne érezné. Személyekből áll, és személyek végett a polgári társaság és személyek által és személyekben élnek, személyekben támadtatnak meg a nemzetnek jussai. Nem szükség keserves panaszokkal feléleszteni azok sebek fájdalmát, melyeknek panaszos jajai annyi megyék felírásaiban és a nemzet képviselőinek 17 izenetében átfutották hazánkat egyik végitől a másikig. Megmondották nemzetünknek országosan egybegyűlt képviselői, tudja tehát az egész ország, és tudják a Tekintetes Rendek és Karok is, mik történtek hazánkban a sajtószabadság ügyében, mi sérelmet szenvedett a szólás szabadsága, mit egy nemes megyének képében a nemes megyék tanácskozási és levelezési jussa. Mindezek után csekély személyemben, mi bármennyire csekély legyen is, de tagja a nemzetnek, és jussa van, mindenkivel egyenlő jussa az alkotvány oltalmára számot tartani, csekély személyemben az írásnak és magános levelezésnek köz nemzeti jussa, a megyei tanácskozásoknak és végzéseknek nyilvánossága szenved sérelmet. Én 200 Kossuth az 1351: XI. törvényben, majd a Hármaskönyv első része 2. címében megfogalmazott egy és ugyanazon nemesség elvére hivatkozik. Lásd: CIH. 1000-1949. CD-ROM. 201 Gr. Zichy Ferenc (1774-1861) insurgens huszárezredes, császári királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, főlovászmester, királyi f őajtónállómester és bihari főispán. Nagy I. (1865): 390. p. 202 Magyarul: „hozzá lerögzített bért". Ez arra utal, hogy a bécsi udvar azért kötött bele a kőnyomatos sajtó általi sokszorosításba, mert azt így már engedély nélküli újságkiadásnak tartotta és ez az udvar értelmezése szerint ellentétes a korabeli törvényekkel és rendeletekkel. Kosáry D. (1946): 98-101. pp.