Oláh Tamás: Kossuth Lajos és Zemplén vármegye. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)
c) Részlet Matolai Etele alispán évnegyedes jelentéséből, melyben megemlékezik Kossuth Lajos haláláról, beszámol a torinói gyászszertartásról és a temetésről Sátoraljaújhely, 1894. május 21. Tisztelettel alulírt a legközelebb megtartott évnegyedes rendes közgyűlés óta lefolyt időszakra a tekintetes vármegye állapotáról következőkben teszem tiszteletteljes jelentésemet: Nemcsak vármegyénket, de egész hazánkat mélyen érdeklő eset jött közbe, hazánk számkivetésben élt legnagyobb fiának, Kossuth Lajosnak halálával - e f. é. Mart. hó 20áe. Miután a nagy halott éppen a mi vármegyénk szülötte volt, vármegyénk szellemében véltem eljárni, sőt ezt kötelességemnek is tartam, hogy a tekintetes vármegye bizottságának erre megnyerhető tagjaival, vármegyénk képviseletében a gyászszertartásnál nemcsak Budapesten, de Turinban is megjelenjünk. Erre sikerült a bizottsági tagok közül Stépán Gábort, Bernáth Győzőt és Nagy Barnát, a tisztikarból pedig Horváth József tiszteletbeli jegyzőt ( megnyernem ), akikkel Turinban nemcsak (elhalt) hazánk elhalt nagy fiának családjánál ( vármegyénk mély részvétének tolmácsolásával, ) de Turin város polgármesterénél is megjelentünk. A gyászszertartásnál úgy a templomban, mint a menetnél és a hulla átadása és átvétele alkalmával a vasúti állomásnál küldöttségünknek mindenütt kitűnő hely jutott, és mint a Kossuth Lajos szülő vármegyéjének képviselői, kitüntető figyelemben részesíttettünk. Alkalmunk volt itt, úgy a templomi olasz és francia beszédekből, mint a Turini polgármester látogatásunk alkalmával hozzánk intézett szavaiból, valamint ugyanannak a hulla átadása alkalmával mondott nyilvános beszédéből, végre a temetési szertartásnál nyilvánult nagy részvétből meggyőződnünk, hogy Kossuth Lajost nemcsak mi tartottuk nagynak, de annak tartja az egész művelt világ. Budapesten a hulla megérkezésénél nem lehettünk jelen, mert az országos képviselők és Budapest fő- és székvárosi küldöttségének rendelkezésére állott külön vonatra felvételünket kieszközölnünk nem sikerült, be kellett tehát várnunk Turinban a legközelebbi rendes vonatot. A Budapesti temetési szertartás napján oly nagy volt a tolongás és oly önkényesen járt el az elválasztó kötelet tartó tűzoltóság, hogy az ott már igen tekintélyes számban megjelent küldöttségnek csak egyes tagjai bocsájtatván által és azok sem (m) együtt és egyszerre, a múzeum csarnokában és lépcsőin nem jelenhettünk meg mindannyian együtt. A menet alkalmával mindamellett - akik a múzeum lépcsőire bejutottunk - Monok és Tálya küldötteivel együtt a menet élére helyeztettünk és így közvetlenül a halottas kocsi után sorakozva azzal együtt értünk a sírhoz is. Koszorúnkat még Turinban tevén a ravatalra - az a többivel együtt hozatott Budapestre. A koszorú és utazás költségeiről külön jelentésben számolok be. ( Midőn tehát ezen előleges határozat nélkül tett eljárásunkat jóváhagyó tudomásul vétetni kérem, egyszersmind bátor vagyok indítványozni, hogy megyénk e nagy szü löttének emlékét jegyzőkönyvileg is megörökíteni és emlékének netaláni nagyobbszerű megörökíttetése kérdésében egy választmányt javaslattételre kiküldeni méltóztassék ). [...]429 429 A továbbiakban a jelentés beszámol br. Vay Miklós és Prámer Alajos újhelyi r. kat apát-plébános haláláról, a vármegyei tisztikarban bekövetkezett változásokról, a megye közbiztonsági és közegészségügyi helyzetéről, a pénztárvizsgálat eredményéről, az állategészségügy, a mezőgazdaság, a közlekedés, a
