Oláh Tamás: Kossuth Lajos és Zemplén vármegye. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)
Az indítvány egyhangúlag elfogadtatván, Kossuth Lajoshoz, nagy hazánkfiához és vármegyénk szülöttéhez Turinba 90-ik születése alkalmából üdvözlő irat intézése és ennek a jegyzőkönyvben leendő megörökítése elhatároztatott. Mélyen Tisztelt Nagy Hazafi! 421 Vármegyénk ma tartott törvényhatósági közgyűlésén Ön Mélyen Tisztelt Nagy Hazafi születési évének 90-ik fordulója alkalmából üdvözölni egyértelemmel elhatározta. Nem a rideg szokás parancsolta udvariasság, hanem a honfiúi hálásan érző szív megnyilatkozása szülte ezen egyértelmű határozatot. Nem is jutalmat nyújtani, hanem az igaz szeretet és tiszteletből eredt kegyeleti adót leróni kívántuk. Mi Önben nemcsak nagy hazánkfiát, hanem vármegyénk szülöttét is tiszteljük, és büszkén valljuk magunkénak. Mert az Ön bölcsője vármegyénk határai közt, ott, hol a Hegyalja bércei az Alföld rónáját ölelik, ringott egykoron. Az őszinte érzelmektől lelkesítve, szép országunk északi őrállomásáról küldjük ma Önnek üdvözletünket és nyújtjuk szeretetünk zálogául azon koszorút, melyet a kegyelet virágaiból fonva félszázadon át szeretettel ápolánk. Fogadja azt Mélyen Tisztelt Nagy Hazafi tőlünk, szűkebb hazája polgárainak képviselőitől, szívesen és emlékéül azon örökbecsű nagy munkájának, mellyel a nemzeti fejlődés a közművelődésbeni haladás és az anyagi jólét emelkedésének magvait elvetette. És amely a népképviseleti rendszer és magyar felelős minisztérium megalkotásával alkotmányunknak a megváltozott viszonyok szerint lett átalakításával, a szabad szó ősi jogainak visszaszerzésével a „szabadság"; a földhöz ragadt népnek a rögtön lett felszabadításával, a vallási egyenlőség és a viszonosság törvényszerű biztosításával a „testvériség"; az osztályok közötti válaszfalak ledöntésével, a nép millióinak az alkotmány sáncaiba vezetésével és a tanügynek országos gondozásával az „egyenlőség" magasztos eszméit valósítá meg. Az ember élete végtelen nem lehet, de az aggkor mégis az, melynek határa kiszabva nincsen és úgy a 90 életév dacára bizalommal tekintünk a jövőbe. És reménykedve fohászkodunk az Egek Urához, esdőleg kérve, hogy az Ön napjaihoz napokat, éveihez éveket csatoljon még és azon szellemi és testi erővel, mellyel eddig megajándékozta, ezután is jutalmazza meg, hogy évek múltán is feltárhassuk szívünket és megmutathassuk az Önnek ott emelt kegyelet oltárát, melyen a honszeretet lobogó lángja ég. 421 A levél fogalmazványát Dókus Gyula, Zemplén vármegye főjegyzője készítette, amit a jelen kiadva nynyal kapcsolatos kutatások során megtaláltunk a Dókus család levéltárában is. A fogalmazvány lényegtelen változtatásoktól eltekintve megegyezik a jegyzőkönyvben foglaltakkal. B.-A.-Z. m. Lt. SFL. XIII-8. A Dókus család iratai 1639-1936. 3. csomó. Vegyes iratok 1886-1930. Dókus Gyula beszédei és levél-fogalmazványai 1886-1911. Dókus Gyula (Sátoraljaújhely, 1849. október 15. - Sátoraljaújhely, 1928. október 12.), a csabacsűdi Dókus család sarja. Apja Dókus József főispán volt. Iskoláit magánúton, majd szülővárosában, a jogot Sárospatakon végezte. 1872-t ől Zemplén vármegyei aljegyző, 1877-től főszolgabíró, 1892-től megyei főjegyző, majd alispán. írásai jelentek meg a Zemplén cím ű lapban és országos folyóiratokban. Az Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez című helytörténeti folyóiratban és az Archeológiai Közlönyben sok történeti és régészeti tárgyú cikket is írt. Sátoraljaújhely megbecsült közéleti szereplője volt. Magángyűjteményét a városra hagyta, ebből alakult 1928-ban a Zempléni Múzeum, amelynek anyaga a Dókus-kastélyban, majd a megyeházán, 1942-től pedig Borsiban volt. Sátoraljaújhely lexikona (2001): 86-87. pp.
