Oláh Tamás: Kossuth Lajos és Zemplén vármegye. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)

8/a. Hont vármegye közgyűlésének indítványa Kossuth Lajos „országos megadományoztatására". Melyet megküldött Zemplén vármegyének Ipolyság, 1848. március 27. Kedves Barátink, s Atyánkfiai! Nemzetünknél, úgy, mint egyeseknél, a háládatosság az egyik fő jellemző vonás. És ha egyesek háládatossággal tartoznak, mennyivel inkább nemzetek jóltevőik iránt, kiknek hatása nem egyes szűk körű családra kiterjed, hanem kiterjed magára, a nemzet nagy családjára, milliók jólétét tűzve ki boldogítási célul. Egy ily honboldogítót Kossuth Lajos polgártársunkban adott hazánknak a magyarok Istene. Mit, s mennyit tett ő irodalmi, s politikai pályáján úgy a monarchia, mint Magyarország jólétének békés átalakulás útjáni előteremtésére, a különféle érdekek kiegyenlítésére, s a szeretett közhaza felvirágzására. Mindezt Önök, Tisztelt Polgártársink éppen oly jól tudják, mint mi, s míg annak is ki tán közülünk az ő számos évi tetteinek hosszú sorát, vagy részleteit feledte volna, emlékében egy gondolat, szívében egy érzés feledhetetlenül fennmaradt, s ez miként Kossuth Lajos a magyar nemzet hálájára érdemes. De valamint egyes emberek, úgy egész nemzeteknél a hálaérzetet nemcsak szavakban, hanem tettekben, nemcsak belsőleg, hanem külsőleg is minden időkben kifejezni szokás volt. Emberi gyarlóság-e ez, avagy lelki magasztosság, nem akarjuk vizsgálni? Nagy nemzetek példája mellette szól, s a történetírók lelkesedéssel jegyzék fel az utókornak, hogy Graecia Prythaneumot emelt a nagy élőknek, Franczia Ország Pantheont a nagy holtaknak. Nem bírván azonban Tisztelt Polgártársink e még kis haza ama nagy hazák hálaintézményével: a mieinkkel beérnünk, s mindenek előtt hazánk ama nagy fiáról gondoskodnunk kell. Jól tudjuk mi Tisztelt Polgártársak, hogy az általunk jutalmazni szándékolt férfiúnak úgy jelene, mint jövője, lángelméje után eléggé biztosítva van, de tudjuk azt is, miszerint élte órájának minden percét a haza összes családának javára szentelvén egyet sem fordíthat, egyet sem akar fordítani a hőn, de mégis hazájának kevésbé szeretett családa jólétének felemelésére. Ismerjük mi, mint mindenki Tisztelt Polgártársak igen jól ama férfiú szerénységét is, de ez bennünket pillanatig sem rettent el szándékunktól, mert ösmerjük egyszersmind jellemét és hazafiúságát. Ő semmi magánembereknek, legyen az koldus, vagy király, lekötelezettje lenni nem akar, s mi azt felfogjuk, megértjük, de nem hisszük, hogy nem akarna ily Classicus lélek lekötelezettje lenni magának a hazának. Ennek azzá lenni minden honpolgárnak kötelessége. Mi tehát országgyűlési képviselőink által indítványoztatni fogván Kossuth Lajosnak nagy hazafiúi érdemeihez méltó, s maradékinak szolgálandó országos megadományoztatását e részbeni indítványunknak hasonló úton Önök Tisztelt Polgártársink általi pártolását hazafiúi rokon érzettel kikérjük. Atyafiságukba, szíves barátságukba ajánlottak szokott tisztelettel maradunk. Költt az ezer nyolczszaz negyven nyolczadik évi Martius 27-én Isaghon folytatólag tartott közgyűlésünkből. Önök! Szíves baráti s Atyjukfiai Honth vármegye közönsége