Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

I. A mai városépítészet és a város jövőképe - Dobrossy István: Várostervezési koncepciók, a város építészeti karaktere az ezredfordulón (Történelmi áttekintés)

jos irányításával egy négy fős testületet bízott meg a szakvélemény megfogalmazására. A véleményben rögzítették, hogy „újabb tervjavaslatot készítettünk, amelyben átlagosan az eredeti terv is benne van." Mindezt azzal indokolták, hogy „a város mai úthálózata, habár összességében eléggé kedvezőnek túnik is föl, mégis, már a mai kifejlett forgalmi igények tekintetéből is — elkerülhetetlenül megfelelő utak kiszélesítessenek, másrészt hogy új közlekedő vonalak nyittassanak. ... (az új főutakra, kör- és sugárutakra 24 m, a másodrendű főutakra 20 m, a város többi útjára 12-16 m széles, ill. útvonalakat terveztek, amelyeket) a város helyszínrajzában az általunk tervezett vonalakon mindenütt följegyeztünk."(!) A fővárosi tervezők olyan koncepciót javasoltak elfogadásra, amelyben a városrendezés a kör- és sugárutak együttesére épül. A város belső körútját, vagy körgyűrűjét háromnegyed részben meglévőnek tekintették. Ez a kör a mai Dózsa Gy. u —Városház tér—Széchenyi u—Ady E. u—Szeles u — és Fazekas utcák által képezett zárt egységet. A másik körút a Dózsa Gy. u—Kishunyad u—Szent Anna templom—NagyHunyad (Hunyadi u.)—Városház tér vonalában tért volna vissza a kiinduló ponthoz, a mai Bíróság épületéhez. „Sajátos — hangoztatják a bírálók —, hogy Miskolcz mai úthálózatában teret alig találunk, hogy mily módon tanácsoljuk átalakítani és rendezni ez irányban a mai úthálózatot, ezt a tervben megjelöltük." A szakvélemény mellett a „terv" mindössze egy várostérkép, amely 1897-ben készült, s érvényesítve a leírtakat, megalkotja a két körgyűrűt, az északi és déli tehermentesítő utak nyomvonalát. Utóbbi nem a mai Szilágyi D — Király u—Ady E—Szentpéteri-kapu nyomvonalon haladt volna, hanem a Soltész Nagy K. u — Katalin u—Búza téren át (a még nem létező Vásárcsarnok helyén) vezetett volna a Szentpéteri-kapui országútra. A „terv" a város centrumát, fő közlekedési útját lényegesen keletebbre tervezte, mint azt az Adler—Lippay elképzelés megfogalmazta. A város keleti, akkor még nem beépített, csupán néhány ipari üzemmel „terhelt" térségét „betelepítette" az átvezető főút mellett térből induló utcákkal, külön úthálózattal. (Az elképzelés töredékeiben sem valósult meg.) A várostörténet-írás eddigi sajátos eredménye, hogy a levéltárban fellelhető 1894—1898 közötti iratok (polgármesteri megbízás a két miskolci mérnök részére, az általuk elkészített emlékirat, annak mellékletei, nyomtatásban is megjelent közgyűlési jegyzőkönyv) értelmezhető egységet képeznek várostérkép melléklet nélkül. Ezt nevezhetnénk a komplett Adler—Lippay-féle tervanyagnak. A múzeum viszont őriz egy térképet, amelynek nincsen iratmelléklete, de a rajta ábrázolt rendezési elképzelések megfelelnek annak, amit a Mérnök és Építész Egylet Budapestről hivatalosan eljuttatott Miskolcra. Horváth Béla a térkép ismeretében, valamint a kézírások összeha-