Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

I. A mai városépítészet és a város jövőképe - Dobrossy István: Várostervezési koncepciók, a város építészeti karaktere az ezredfordulón (Történelmi áttekintés)

— a területi arányok javítása miatt — a több helyen folyó lakásépítéseket szorgalmazta. Mindez összekapcsolódott azzal, hogy az állami lakásépítések aránya csökkent, a magánerős lakásépítések aránya pedig növekedett, de még így is az ún. állami lakások 54%-os arányt képviseltek az új épületek között. (Az anyagból kitűnően a város az 1984—1985 körüli évekre tervezte a korábbi lakáspolitika átértékelését, új lakáspolitika kidolgozását.) A dokumentumgyűjtemény foglalkozik a város általános tervével. Az 1981-ben készített tervkoncepciót 1983-ban jóváhagyta Miskolc város tanácsa, amelyet 1984-ben a szabályozási terv követett. Az ART 15 éves ún. hosszú távú, és 30 éves ún. nagytávú műszaki kereteket is megfogalmazott, amelynek értelme, hogy a részletes rendezési tervek 1995-ig, illetve az elfogadott ART alapján 2010-ig készülhettek (volna). Ezt váltotta fel a 2001-ben készült új városépítési, városfejlesztési koncepció, amely alapját képezi a XXI. évszázad első miskolci Altalános Rendezési Tervének. * * * Erről a korszakról, a városépítés 1982—1991. közötti időszakáról Kelemen István - aki ebben az időszakban a város főépítésze volt — a következőket írja. Az új, 1983-ben elfogadott ART városépítési koncepciója „az épített környezet rendezésének-fejlesztésének elsősorban a rehabilitációs szemléletű megoldásait szorgalmazta. .. .A belvárosi rehabilitáció elindításához fellendült a múlt értékeinek tudatos kutatása, korábbi rendezési, építészeti megoldások, kezdeményezések kezdtek rendszerezetten napvilágra kerülni a múzeum és a levéltár raktáraiból. A Herman Ottó Múzeum részéről Dobrossy István, a B.-A.-Z. Megyei Levéltárból pedig Csorba Csaba és Seresné Szegőfi Anna nyújtott segítséget a múlt megismerésében. A tervező szervezetek közül az ESZAKTERV-nél Pirity Attila építész és kollektívája (Golda János, Rudolf Mihály, Szőke László építészek), az 1983-ban szerveződött MISKOLCTERV-nél Krisztik Pál főmérnök és Szabó József építész tartották különösen fontosnak a pár évvel korábban még nem sokra becsült területekkel, épületekkel való foglalatoskodást. A belvárosi tömbök rehabilitációjának egyik előfeltétele volt a Széchenyi utcából az átmenő forgalom kizárása, majd a belváros egy szakaszának (Városház tér—Ady-híd) sétáló utcává alakítása. A Széchenyi utcát határoló tömbök közül valójában csak egyet, az ún. Tulipán-tömböt sikerült befejezni, a belvárosban elkezdett rehabilitációs munka itt tekinthető a legeredményesebbnek, egyben a leglátványosabbnak is. A városrehabilitációs elképzelés, s annak tervasztalon történő megfogalmazása része volt az 1980-as évek közepétől egyre erőteljesebben érzé-