Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Kobold Tamás: Miskolc város ünnepén 2001 májusában

Ez nagy felelősséget és elvárást fogalmaz meg az önkormányzattal, az önkormányzat vezetőivel és mindazokkal szemben, akiknek Miskolc életteret, lehetőségeket adott, akiknek, lelki, szellemi, anyagi gyarapodását elősegítette. Ez a mindenkori felelősség abban áll, hogy a városban elő és dolgozni akaró polgárok számára meg kell teremteni az emberhez méltó élet feltételeit. Május 1 l-e a hálaadás és az emlékezés napja. Ez az a nap, amikor különös erővel, nagyobb átéléssel tudatosítjuk, hogy összetartozunk, mind akik itt éltek és élnek a Szinva völgyében. A hála nemcsak a szülőt és nagyszülőt illeti meg, hanem a távoli ősöket is. Sohasem feledhetjük, hogy bennünket az előttünk járó nemzedékek emeltek magasra. Azok, akik verejtékes munkával építették, formálták ezt a várost, vag}

7 itt álmodtak meg valami szépet és nagyot, az itt élők sorsát akarván jobbítani. Ez a nap tehát arra szolgál, hogy ismét megerősítsük azokat a szálakat, melyek összekötnek a mülttal és hidat jelentenek a jövő felé. Ki tud még az elmúlt századok, évtizedek csendes hőseiről és áldozatairól? A hűséges és igaz emlékező szíve újra meg újra elszorul: mennyi ártatlan áldozaton taposott át errefelé is a történelem. Mi tölt hát el mégis reménnyel és bizalommal? Az, hog}

7 az emberek ismét jóhiszeműen, figyelemmel, sőt büszkeséggel fordulnak a jó hagyományok felé, az érdemes múlt és az álomból lassanként valósággá formálódó jövő értelmes összehangolására törekszenek. Fontosnak tartom, hog}

7 polgáraink őrizzék meg, ha kell, értelmezzék újra a szülői házból hozott és az elődök által felhalmozott, továbbadott emberséges örökséget! Az arányérzéket, a találékonyságot, a szép dolgok szeretetét, az ízléses díszítés örömét, az egymásiránti tiszteletet, s nem utolsósorban a közösségnek azt a tudatát és együttérzését, amely közös vállalkozásokra egyesít. A közös hétköznapokon és ünnepeken is találja meg ki-ki a maga új világának azt az ősi ízekkel, színekkel gazdag kifejezését, amely a távolról jötteket is magával ragadja, magába olvasztja. Ha jó egy közösség szervezete, vérkeringése: a részecske az egészet is jellemzi. Szülővárosom megújulását, elhelyezkedését a világban egy országos változás részének, tükrözőjének érzem. Nem tagadhatjuk: más lett a világ pátriánkban. De talán ezért is lett mindig szebbé, tisztábbá és áttetszőbbé az a kép, melyet magunkban hordozunk róla.