Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)
III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Dobrossy István: Megemlékezés Lévay József akadémikus, költő, közéleti személyiség születésének 175. évfordulóján, miskolci díszpolgárságáról
felnyílt tágasabb és szabadabb téren boldogító virágzásra emelje polgárainak egyetértő hazafias munkássága..." Minderről azt mondhatjuk: példaértékű viselkedés, intelligens megfogalmazás a város részéről, főképpen pedig Lévay részéről. Nyoma sincs a megyei főjegyző és a város egy 7 kori polgármestere között másfél évtizeddel ezelőtt feszült véleménykülönbségnek. Miskolc előtt ugyanis felnyílt a tágasabb és szabadabb jövő lehetősége, amely polgárai hazafias munkássága révén megvalósulhat. 1913-ban Miskolc ritka gesztussal ölelte magához a 88 éves agg költőt, s díszpolgárát. Még életében utcát nevezett el róla. Korábban ezt a különleges megtiszteltetést csak Jókai Mór élvezhette. A mai Lévay utca az akkor alakuló, épülő új lakótelepen, az ún. Agrártelepen volt. A válasz a költő stílusa miatt is figyelemre méltó: „Hálás szívvel vettem a Tekintetes közgyűlés (141/kgy. 1913. szám alatt kelt) azon elhatározását, mely szerint elrendelte, hogy 7 az Agrártelepen kiépített új főutcza az én nevemről neveztessék Lévay József utczának. Ez a gyöngéd megemlékezés ismét bizonysága annak az előttem feledhetien és nagybecsű számos megtiszteltetésnek, rokonszenvnek és szeretetnek, melylyel engem e nemes város közönsége oly gyakran kitüntetett. Vajha áldást hozna az én nevem nemcsak az utcára, hanem szóbeli hő óhajtásom szerint az egész város közönségére. .." S bár a háború zajlott, az élet egyre nehezebb lett Miskolcon, a város mégegyszer megemlékezett, köszöntötte a költő díszpolgárát. 1915ben az Akadémia nagydíját ítélték a 90 éves költőnek. A jegyzőkönyvben rögzített határozat szerint „Törvényhatósági bizottságunk az újabb kitüntetés alkalmából az igaz megbecsülés s az őszinte rokonszenv érzelmeivel fordul Lévay József úrnak tisztelt alakja felé, s szívből jövő üdvözletét tolmácsolva kívánja, hogy e méltó kitüntetés az öröm és lelki béke újabb fénysugarával aranyozza be pátriárkái élete szép alkonyát." Lévay József ismét, de nem utoljára 1918-ban került a miskolci napilapok címoldalára. Ez már halálhíre volt. Temetése július 7-én Sajószentpéteren olyan rendtartás szerint történt, amelyet saját kezűleg írt. A kortársak szerint ragyogó napsütéses időben helyezték nyugalomra. Halála után Miskolcnak két „külső" díszpolgára maradt: Wekerle Sándor, aki háromszor, 1892-1895, 1906-1910 és 1917-1918 között volt Magyarország miniszterelnöke, s 1921-ben halt meg, valamint gróf Andrássy Gyula, aki nemcsak díszpolgára, hanem országgyűlési képviselője is volt Miskolcnak. O a „harcos legitimizmus" híveként és a monarchia utolsó képviselőjeként, 1929-ben távozott. A gondolatsort Lévay Józseffel zárva: az idén van kilencven éve annak, hogy Miskolc város díszpolgárai közé emelte. Miskolc, MAB-székház, 2000. november 6.
