Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Seregély István: „Mit ránk hagytak a századok..."

A múlt század terjesztette el rólunk, hogy soviniszták vagyunk és hogy átka vagyunk a szomszédainknak. Ugyan hogyan maradtak fenn ennek ellenére a mi szomszédaink, ha mi ezer éven át velünk együtt éltünk, évszázadokon át? Amikor idegen uralom alatt tengődtünk és kifogyott magyarok helyére másoknak is bőven adtunk helyet, talán mégsem voltunk idegen pusztítók. Igen, minket is elért a XIX. században, a ki vagyok, mi vagyok magyarkodás, de 10 évszázadon át, végeredményben, egy a Szent István király fiának adott intelmeiben megfogalmazott más népekkel való konstruktív együttélés útját jártuk. Voltak szégyellni való szélsőségek, de nem ez volt a meghatározó. Ilyenek ugyebár „már sehol a világon nincsenek" (futurológia, fonarologia). Ha mindezt a történelem bizonyította másokkal való összeférhetőséget semmilyen nyomásra nem veszítjük el, akkor ez is jövőt ígérő életrevalóságunk része maradhat. Iskolák, médiák, közélet tekintse programjának a mások megbecsülésének örök emberi, magyarul keresztény, értéke munkálását! Tűrni kell esedeges mások ellenünk fordulását, mert „Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld" (a evangéliumból idézi Fritz Baade annak idején híres könyve végén). Magam részéről mondom is állandóan a szomszéd országok delegátusainak, hogy ha mi nem tudunk együtt élni, majd maradunk mindnyájan játékszere hatalmasoknak. Ez lehet az egyik sürgető motívuma az Európai Unióba való józan törekvésünknek. Bár mindössze tíz évet éltem Miskolcon, nagyszerű iskolám és a megmaradó rokoni szálak révén Miskolc jelentős része az életemnek. Az ezeréves Szent István-i egri egyházmegye területéhez tartozik. Ezért valószínű, hogy ma is belső késztetés vezet a Miskolc iránti elkötelezettségben. A mai összefoglalásban egyrészt szeretném hangsúlyozni, hogy Miskolc is része a magyar történelem minden fényes és árnyékos örökségének. Úgy él emlékezetembe mint egy gyűjtő állomás, főleg a török idők után szolgálva egy regionális irányítást. Kassa jelentősebb volt, Eger régibb, de Miskolc lett az ország nagyvárosa, egyetemmel iskoláival, iparával. Remélem, hogy a gazdasági és politikai átalakulás hullámvölgyét ki fogja heverni. Ez lesz életrevalóságának bizonyítéka. Ez lesz vezetői bölcsességének és polgárai munkájának minden bizonnyal eredményes hivatása. Egy olyan örökséget kell itt említenem, mint amit a múlt század hagyott ránk. Miskolcból országos nagyváros lett. Miskolc lakossága ma is háromszorosa a gyerekkorombelinek. Ilyen gyors növekedés azonban addig heterogén marad, amíg össze nem kovácsolódik a város polgársága. Szükséges, hogy az ittélőknek legyenek temetőik és itt élő unokáik. Szükséges, hogy legyenek nemzedékőrző otthonok. Egyeteme, végzett hallgatók munkája