Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Seregély István: „Mit ránk hagytak a századok..."

„Mit ránk hagytak a századok..." SEREGÉLY ISTVÁN A történelem az élet tanító mestere. Régi közhely, de igaz. Ilyen kiemelkedő jubileumi évben, melyet megértünk érdemes rá hivatkozni és ezen az alapon jogos a cím is. 1000 éves keresztény államiságunk millenniumi évében biztosan érték a visszatekintés. A ma divatos állandó panaszkodás helyett címhez pozitív megfogalmazásban szeretném, ha a mi 1100 éves hazánknak szeretetét és benne Miskolc megbecsülését sugárzó gondolatokat tudnék kapcsolni. Annál is inkább teszem ezt, mert ez évben ünnepeljük a kereszténység 2000 éves jubileumát is és én keresztényül magyar, magyarul keresztény vagyok. Ez az életszemlélet és életforma „élni kész és élni jó lelkületet" adott eddig is minden nemzedéknek a világon. Ezután is mindenkinek ad, aki elfogadja. A mi magyar népünk, — senki sem tudja miiven szerencsés örökség folytán elfogadta a keresztény európaiságot. 1000 éve olyan vezetőt kapott, aki méltó volt feladata megvalósítására és bevezette népét Európa akkor már 500—200 éve szilárd államisággal rendelkező népei családjába. Jól alapozott, mert tíz évszázad után „megfogyva bár de törve nem, él nemzet e hazán". Mit jelent ez az örökség, amit megőrzött 10 évszázad? Nos azt a többletet, amit a Názáreti Jézus evangéliuma hozott a földre. Ez az evangélium a másokért adott és mindig javítható emberi élet jóhíre. Nem lehet ezt ilyen ünnepi felszólalásban részleteiben kifejteni. De a tény, hogy a tatár és törökben minket sújtó, nem keresztény életviteléről szerzett történelmi tapasztalat és egy kicsit a kalandozások históriája elegendő ahhoz, hogy az emberek közti együttműködést csak az én adok és nem elveszek, én bocsánatot kérek és megbocsátok krisztusi útja viszi előre. Belőle fakad az emberi élet méltóságát és hatékonyságát egy mindig jobb jövő felé vivő történelem. Valahányszor a nem keresztények, — akik szintén csak emberek, — erről megfeledkeztek mindig saját kárukon kényszerülnek újra megtanulni. Igaz, hogy a szentistváni örökség, a magyar kereszténység, része a világ kereszténységnek és a világegyház pedig része az egész esendő emberiségnek, mely fejlődésének nagyon kezdeti szintjén jár. Nőni azonban csak ebben az irányban lehet. Érdemes tehát, a magyar keresztény európai örökséget, mint immár ezer éves magyar kincset élet-meghatározó szinten tartani. Ez az örökség az első, amit ránk hagytak századok. A másik ennek következménye. Addig amíg népek születtek és múltak, egyesek megmaradtak de