Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)
II. Miskolc esemény- és hírtár (Válogatás a helyi- és országos sajtóból)
ként, európai és amerikai utakon, nagy hatalmú vezetők és gyötört arcú emberek között - a szemünk láttára..." Gyurkovics Tibornak ezek a hét év előtti nehéz mondatai ma is bennünk kell, hogy csengjenek. Miniszterelnökünket, most, miniszterként, s talán mondhatom, egykori küzdőtársaként visszaidézve, néha úgy érzem, mintha most is a közelünkben lenne. Mi, akik, hála a sorsnak, a közelében lehettünk, a nehéz helyzetekben nem egyszer kérdezzük meg magunktól ma is: mit tenne most az Osztályfőnök Úr? Hölgyeim és Uraim! Mindnyájan tudjuk, szinte emberfeletti volt mindaz, amit Antall József megcselekedett. Tett, csekély három és fél esztendő alatt, megszégyenítve a diktatúrákból olyanokat, akik mögött legfeljebb negyven évnyi rombolás állt. Tett, csekély három és fél esztendő alatt, maga mögött hagyva a demokráciákból olyanokat, akiknek, történelmi szerencséjükre, nem kellett egy rendszerváltozás nyomasztó terhével szinte egyedül szembenézniük. Az Antali-korszak rövid, de történelmi léptékkel mérten mégis fényévnyi éra volt: a magyarországi rendszerváltozás, a polgári társadalom, és a modern európai jogállam kialakulásának kora. Büszkék vagyunk erre a korszakra, és nem hagyjuk elveszni értékeit. Sem a magunk, sem utódaink számára. A történelem Antall Józsefre mérte azt a feladatot, hogy egy választásokon legyőzött, mégis hihetetlenül erős baloldallal küzdve, s nem egyszer saját egykori harcostársainak gyanakvásától kísérve, betegsége árnyékában, igazi férfiként próbálja végigküzdeni a szinte lehetedent. A bomló keleti birodalom titokzatos, a történelemben oly sok embert végleg eltüntető tárgyalótermei, a pezsgő életű nyugati konferenciák színhelyei egyáltalán nem voltak veszélytelen terepek. Különösen nem egy olyan államférfi számára, aki a történelem kényszere folytán csak életének utolsó szakaszában léphetett fel, mint felelős politikus. S mégis, egy ország szeme láttára lett egy pillanat alatt nyilvánvaló: minden politikai mellőzés, negyven évnyi hallgatás ellenére, a családi örökség, a könyvtárak aranytartaléka biztos hátteret adnak.
