Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)
I. A mai városépítészet és a város jövőképe - Dobrossy István: Várostervezési koncepciók, a város építészeti karaktere az ezredfordulón (Történelmi áttekintés)
azt használók levezető csatornát építem köteleztetnek." A kézműiparoskereskedő város főutcája polgári „arculatváltásának" meggyőző jele annak előírása, hogy különös hangsűly fordítandó az épület homlokzatának jó ízlésű díszítésére, a házak magasságának szimmetriájára, az utca házsorának „kiegyenesítésére" (korábban az egyes házak homlokzatai nem egyenes vonal mentén álltak, hanem „cikk-cakk"-ban épülve, szöget zártak be egymással). A „céhes-világ" megváltozásának jele, hogy „az úteza vonalán kívül a járkelést akadályozó czímtáblák, mesterjegyek, a kerékgyártók állás- és czövekfái, a kovácsok vasaló hidjai nem tűrendők, a kereskedők nap ellenző ernyőinek legalább 8 láb (2,5 m) magasnak kell lenniök." 1867—1878 között a szabályok lényegesen nem változnak, az új épületek az előírásoknak megfelelően alakítják a belváros képét. A városkép átalakulása nem a gazdasági és társadalmi szerkezetváltás folyamatának következménye, hanem annak, hogy a város vezetése nem tudott mit kezdeni a vizek elvezetésével. A várost teljes hosszában átszelte a több ágra szakadt, malomárkokkal megtűzdelt Szinva, amelyen még megszámlálhatatlanul sorakoztak az ipari és mezőgazdasági műhelyek, ólak, építmények. (Ezeket nem csupán a patak partjára, hanem a víz felé is emelték, hiszen a Szinva a városi szennyvíz, ,,ipari"-víz elvezetésére is szolgált.) A több ágra szakadt Pece a város északi domboldalainak vizét gátoladanul vezette a Szinvába. Ha száraz volt az idő a Pece-medrek bűzlöttek az iszapos maradványoktól, ha zápor, vagy folyamatos nagy esőzés volt, a teljes vízmennyiség lezúdult, s ilyenkor a medrek nem tudták levezetni a vizet. A rendezeden, partok közé nem szorított vizek, a malmokkal és építményekkel akadályozott vízelvezetés eredményezte a város legnagyobb pusztulását, az 1878. évi árvizet. Az árvíz idején kb. 23 000 lakosa lehetett Miskolcnak. (1880-ban 24 319 fő volt a város lakossága, de ebbe már beleszámolták az ekkortól Miskolchoz csatolt, korábban önálló Mindszent település lakosságát.) A polgármester jelentése szerint az árvíznek 277 halálos áldozata volt, a károsultak száma megközelítette a három ezret, tehát a város minden 7—8-ik emberének voltak személyi, vagy anyagi veszteségei. A megrongált házak száma 2 182 volt, s ez a város teljes lakásállományának 3 A-ed része. Teljesen lakhatadanná vált, tehát lebontásra ítélt lett 698 ház, amely elsősorban a belvárosban volt beazonosítható (Széchenyi u. teljes hosszában, Palóczy u., Kossuth u., Régiposta u., Újváros u., Király u., Szirma u. és a Papszeren). A város lakásállományának 20%-a teljesen megsemmisült. A helyreállítás megkívánta a belváros újjáépítését. Az újjáépítés megkezdéséhez új építési szabályzatra, a város arculatának formálásához viszont rendezési tervre volt szükség. 1879-ben elkészültek az
