Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

rakni, még azok közül a mesterek közül talán élnek ottan, hozathatna Felséged ahhoz értő jó mesterembereket, mert jó mesterember nélkül haszontalan hozzáfogni. Alázatos hívségem szerint jelentem Felségednek, hogy késedelem ne légyen az dologban, mert öreg ember vagyok, és ha addig meg találok halni, soha senki Felségednek hasznára meg nem mutathatja, ott fog veszni, mivel aki ahhoz nem ért, elől s hátul elmégyen mellette, mégsem veszi észre. De én azelőtt ásványkutató lévén, hegyekben, kősziklákban, mély árkokban az holott valamely érdekességet találtam, megvizsgáltam, mire való megpróbáltam. Ilyen igaz alázatos, Felségedhez való hívségemnek megmutatása után leborulván Felségednek Királyi Széke s lábainál, alázatosan kérem Felségedet, elsőben is minthogy itten Vámosújfalu nevű helységben méltóságos Trautson Herceg Dominiumjában lakom, vagyon nékünk reformátusoknak egy sárral tapasztott imádságos házunk, ezen imádságos házunknak szabadságot parochiajával együtt alázatosan kérek Felségedtől. Másodszor ezen megnevezett helységben vagy faluban vagyon egy telkecském, egy házam, ennek is Felséged kegyelmességéből adandó királyi adomány szerint való szabadságot, amely igen kevésből áll, alázatosan kérek. Emellett, minthogy öregségem miatt kenyerem keresésére elégtelen vagyok, esedezem Felségednek, lenne a Felséged Tokaji Javadalmából egy darab kenyerem esztendőnként, míg Isten 0 Felsége tetszéséből e világon élni maradok. Utoljára szomszéd városban Liszkán lakó vér szerint való Atyámfiát, Öcsém Lőrinc György Uramat, ezen Tekintetes Nemes Vármegye kerületbéli esküdtjét, igaz római katolikus nemes ember, akinek elmondtam ez dolgot, és fogom is Ó Kegyelmének megmutatni azon talált bányának helyét, s javallásából is Felségedet mély alázatosságból tudósítom. Kegyelmes királyi figyelmébe ajánlom Tolcsván és Liszkán lévő telkeinek és két darabból álló szőlőcskéinek (minthogy nékem semmi szőlőm nincsen) felszabadítások iránt ezen alázatos esedezésemet, kívánságomat ajánlom Felséged Kegyelmes Királyi Gratiajába, és ezekre leendő kegyelmes jó válaszát a tokaji postára alázatosan várván, utolsó poromig maradok Felséges Királyné Aszszonyunknak alázatos örökös jobbágya, igaz híve, Vámosújfaluban lakó, Erdélyből származott Nemes Ember Ferenczy János. Vámosújfalu, 1752. március 25. (Zemplén megye Levéltára, Közgyűlési jegy'zökönyv, 1752. 313-316. o.)