Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

pedig tapasztalják, csak egy pénzzel többet ad is, akár mely méltóságos Úr Vincellére légyen is, megbüntessék. Más helyeken pedig az metszéstói az kapálásnak szakmányának fele járjon ... Metszéskor pedig az venyigeszedők az víz árkokba ne hányják a venyigét, hanem ahova a gazda parancsolja ... 10. Az kapálásról. Mivel az napi számosok hamis munkája már kijavíttatott, hogy estig míveljen, már az szóló' szakmánya is nem emeltetik, hanem az eló'tt 80 esztendővel való szép rendtartás szerint 10 ember kapáló szőlőnek taxája volt 3 magyar forint 30 dénár, aki mostan is úgy van gyakorlatban, emellé se szalonna, se kenyér, se font hús ne adatódjék, hanem egyformában fizessen minden ember ... Az kapásnak 27 dénárnál senki ne fizessen többet, harmadláskor vagy aratás tájban forgatáskor, mikor az ember igen megszűkül aratni kezdvén, 30 pénzt. 11. Az karózónak 24 dénár légyen egynapi bére, és szakmányba ne adják az Vincellérek az karózást ... 12. Az kötözésről. Igaz ugyan, hogy szoktak volt az kötőnek fele bérét adni az kapás szakmányának, az kinek igen sűrű a szólője, de néhol három s négy annyi tő is elfér, azért vigyázzon a jó gazda, ne csalják meg, mert az szakmánynak negyed részével is a ritka szőlő fölköthetnék. Az kötözőnek napi szám fizetése úgy igazgatónak is 23 dénár ... 13. Az Szőlő Pásztor mindenik hittel légyen köteles az pásztorságára őrzésétől ne légyen szabad tovább menni, senkit oda az szőlőbe őrzésre állani bocsásson, az mit lát vagy sejdít oda az szőlőbe őrzésre állani bocsásson, az mit lát vagy sejdít az többi pásztorokhoz, megjelentse a Vincellérének, az Tolvajt, vagy lappangót megfogja, el ne bocsássa maga fizetése elvesztése alatt, hanem bevigye az hegymesterhez ... 14. Az munkásokat egyik Vincellér az másikától el ne csalja, egy pénzzel se Ígérjen többet, úgy gazda ember is, az ki maga szőlőit míveli, más ember munkását el ne csalja vacsorának igérésével, vagy egyéb jó akaratnak biztatásával 10 forint büntetés terhével. 15. Minden Vincellér Urához való hűséges szolgalatjára is az szabályzatok megtartására hittel légyen köteles, kiknek fizetések mindenkor 10 forint, szakmány után ha ura házában lakik, egy forint légyen, ha pedig maga vagy más ember házánál lakik, egy Tallér. 16. Ha valaki rosszul kapál, föl nem vágván az tő alól az füvet, sőt annyival inkább az ki az füvet csak vakarja, mint most szokták,