Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)
II. rész A szabadságharctól 1950-ig
Tisztelt Törvényhatósági Díszközgyűlés! Kedves Elvtársak! Most, amikor átveszem Zemplén megye főispáni munkakörét, meg kell emlékeznem, hogy a közelmúlt napokban, beszélgetések és a sajtó hasábjain sokan csodálkozásuknak adtak kifejezést azon, hogy e Sy egyszerű, fejkendős parasztasszony lett ennek a vármegyének a főispánja. Ez is bizonyíték arra, hogy a magyar népi demokrácia a nők egyenjogúságát nemcsak mint elméleti törvényt vetette fel, hanem a gyakorlatban is megvalósította, mert engem parasztasszonyt nevezett ki a megye főispánjának. Meg vagyok győződve arról, hogy rövidesen magas közéleti tisztségekben egyre több nő jut vezető szerephez. A népi demokrácia alapvető jelensége az, hogy az államhatalom vezetése egyre inkább a munkásság és a dolgozó parasztság kezébe kerül. Láthatjuk azt, hogy egyszerű munkások kerülnek a gyárak, üzemek és minisztériumok élére. A dolgozó parasztság vezető szerephez jut érdekképviseleti szerveiben ... Én is minden igyekezetemmel azon leszek, mint ennek a vármegyének főispánja, hogy munkámmal a vármegye dolgozóinak érdekeit védjem. Kérem az itt jelenlévő bizottsági tagokat, a vármegye dolgozó parasztságát és munkásságát, segítsenek és támogassanak engemet ebben a munkámban. Rá akarom vezetni Zemplén megye dolgozó parasztságát a szövetkezésen belül a fejlődés útjára, a szövetkezeteken belül a tervszerű, a belterjes szocialista termelési módszerre, amely megvédi a kizsákmányolástól. Rá fogok mutatni a megye dolgozó parasztságának arra, amit személyes tapasztalatommal szereztem Bulgáriában, hogyan kíméli meg a mezőgazdasági gépesítés fejlődése a dolgozó parasztságot attól az életmódtól, amelyben eddig része volt. A szövetkezés igen hatalmas fegyver a dolgozó parasztság kezében, egyetlen helyes út a parasztság számára, éppen ezért szembe fogok szállni ennek a megyének a kulákságával, akik a saját érdekeik védelmében hazug frázisokkal akarják eltávolítani a dolgozó parasztságot a szövetkezés útjáról. Ebbe a harcba be fogom vonni a vármegye dolgozó asszonyait, különösen a most folyó klerikális reakció elleni harcba... A vármegye közigazgatási apparátusával legszorosabban együtt kívánok dolgozni, a régi korrupt bürokratizmussal kíméletlenül fogok fellépni, nem fogom eltűrni, hogy a dolgozó nép érdekei háttérbe szoruljanak. A pártprogramok az MDP-vei azonosak, ezzel igyekszem megoldani a szociális, kulturális és gazdasági problémákat. Nem felejtem el, hogy a népért vagyok, a főispáni székben a dolgozó nép van képviselve. (Zemplén megye Levéltára, Törvényhatósági Biz. jkv. 168-173. sz.