Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

II. rész A szabadságharctól 1950-ig

azokat visszaküldik, de nem érthető, hogy a kiutasításoknál és a gyűjtőtáborba való utalásnál nem tesznek különbséget, hanem csak azt nézik, hogy magyar e az illető. Bátorkodom felhívni továbbá Külügyminiszter Úr figyelmét a következőkre: A szlovák kormány a vármegyével határos részeken a legszigorúbb határzárlatot léptette életbe. Iparcikkeket, élelmiszert onnan behozni tilos, viszont a határon túlról vonaton szekerekkel szabadon jönnek-mennek a szlovákok. Élelmiszereket, élő állatokat vásárolnak és azokat minden akadály nélkül kiviszik. Szlovák katonák csendőrök fegyveresen is bejárhatnak a városunkba. Én — mint szocialista - híve vagyok annak, hogy a demokratikus államok között szabad közlekedés legyen és ezt természetesnek is tartom, ha azonban a szlovák kormány ellentétben ezzel határzárt rendel el, akkor szerintem mi részünkről is el kell rendelni, mert élelmiszerünk magunknak is alig van. A határmenti községekben történt látogatásom alkalmával tudomásomra jutott az, hogy a szlovákok a fegyverszüneti egyezményben megállapított határkiigazításokon túlmenően újabb területi követelésekkel fognak a szövetséges haderőkhöz fordulni... Amikor ezeket a Külügyminiszter Úr szíves tudomására hozom, kérem úgy az odaát maradt, mint az itteni magyarság nevében, hogy a kiutasítások, határzárlat, határrendezés, határkiigazítás ügyben a Külügyminiszter Úr a Nemzeti Kormány nevében a szükséges lépéseket a szövetséges haderőknél mielőbb megtenni szíveskedjék. A határrendezéssel kapcsolatosan igen célszerűnek tartanám, ha a magyar kormány a szlovák kormány lépéseit megelőzve rámutatna arra, hogy tiszta magyar községek, amelyeknek lakói kivétel nélkül hozzánk kívánnak visszatérni, tehát nekünk kellene kérelmezni ezeknek a magyarlakta területeknek a visszaítélését. Sajnos, ha intézkedésünk késik, ill. a szövetséges haderő nem intézkedik gyorsan, ki vagyunk téve annak, hogy ezeknek a színmagyar községeknek lakóit a szlovákok mind gyűjtőtáborba küldik és ebben az esetben az ottani magyaroknak nem nyílik majd alkalmuk az esetleges népszavazások alkalmával kinyilatkoztatni azon vágyukat, hogy hozzánk kívánnak csatlakozni. Sátoraljaújhely, 1945. június 21. dr. Borbély Endre főispán