Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

II. rész A szabadságharctól 1950-ig

lünk csak az utóbbi években mutatkozó szociális mozgalmat lehető­képp lecsendesíteni, az elégedetlenek bajait orvosolni, anyagi és gaz­dasági helyzeteket elviselhetővé tenni, sőt javítani... Nálunk érezhe­tőbbé, fokozottabbá teszi a bajt, hogy tisztán nyersanyagtermelő or­szág vagyunk, hogy minden tőke nélkül igyekeztünk önrendelkezé­sünk 30 éve alatt századok mulasztásait pótolni, s hogy közgazdasági viszonyunk Ausztriával megoldhatatlan. Én nem vesztem el a reményt, hogy kormányunk bölcsességének és erélyének sikerülni fog oly megegyezést létesíteni Ausztriával, és oly kereskedelmi szerződésre lépni a külföldi államokkal, melyek Ma­gyarország érdekeit megvédik és előmozdítják... Bízva e fiatal nem­zet erejében, hogy képes lesz az átmenettel járó bajokat kiheverni... Szándékosan emlékezem meg az alkotások között első helyen azokról, melyeket a törvényhozás a katonai nevelés terén létesített, a magyar tisztképző intézetek felállítását, a felsőbb katonai intézet ki­bővítését s ennek folyamányaként a vedereknek nagyszámú magyar tiszttel leendő ellátását szükségesnek vélem. Az idegen gyárosok, kereskedők ügynökeinek működése valósá­gos veszedelmévé vált a vidéknek, mert az iparnak óriási kárt oko­zott, a becsületes vidéki népet kifosztotta. A kor szelleme hozza magával s attól sem a szabad Amerika, vagy Franciaország, sem az alkotmányosság mintaképéül szolgáló Anglia megmenekülni nem képes, hogy a választások költekezéssel terrorizmussal vannak összekötve. E bajok nálunk is fokozatosan emelkedtek. A kormány tudatában van annak, hogy első és legsürgősebb fela­data az ország anyagi érdekeinek előmozdítása s hogy ez a cél a me­zőgazdaság, ipar és kereskedelem érdekeinek összhangzatos fejlesz­tése által érhető el. Ezt a programot a kormány eddigi működése alatt minden pontjában hűségesen beváltotta, a mezőgazdaság érde­kében egyetlen kormány sem tett annyit, mint a jelenlegi... A fizetések a közép- és alsó fokozatokban általában elégtelenek és hogy a segítésnek gyorsan kell történnie. Gondoskodni kell a kor­mánynak a javítás fedezetéről is. Meg kell emlékeznem a pártról, melyhez tartozni szerencsém van, annak jelen helyzetéről, jövő kilátásairól, a kebeléből alakult kormányról. Az egyesüléstől kezdve sokan aggodalommal gondoltak arra, hogy agrárius irányba befolyást fognak gyakorolni a szabadelvű pártra, s az eltérő nézetek meg fogják bontani a párt egységét, meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom