Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

II. rész A szabadságharctól 1950-ig

Felhívás Sátoraljaújhely Város Közönségéhez! Kossuth meghalt! A mai Magyarország megteremtője, a hamisítatlan szabadelvűségnek törhetetlen apostola negyvenöt évi hontalanság után megtért a honi földbe pihenőre! ... Nemzetünknek ez ezredév alatt egyik legnagyobb dicsősége, fénye hanyatlott a sírba, maga után hagyva számunkra soha el nem enyésző emlékét, s örökbecsű művei és alkotásai nyomán a boldogulást! ... Illő, hogy meggyászoljuk a nemzet jóltevőjét! ... Gyászt, mélységes gyászt a halott és mégis örökké élő Kossuthnak! ... Sátoraljaújhely városából indult ki ez a meteorként fényes életpálya, s dicsőségének lángsugarai visszaesnek Sátoraljaújhely városára!... Illő tehát, hogy Sátoraljaújhely városa is részt vegyen magának a nagy nemzeti gyászból, miért is felhívjuk a város lelkes közönségét, hogy folyó évi április hó 1. napján külsőleg is gyászolják meg a nagy férfiút, kit keble mélyén úgy is gyászol minden igaz magyar! ... Lobogózzák fel házaikat, zárják be üzleteiket, s egyáltalán szüntessenek be minden olyan dolgot, mi életkedvet, vidámságot árul el, és szít fel azokban a mérhetetlenül szomorú napokban, melyeken a magyar nemzet legnagyobb alakja: Kossuth Lajos ravatalán fekszik! Gyászt, mélységes gyászt a nemzet halottjának, jóltevőjének, a nemzet dicsőségének: Kossuth Lajosnak! Sátoraljaújhely város képviselőtestületének 1894. évi március 29-én tartott közgyűléséből. Ujfalussy Endre városi főbíró A város a következő gyászjelentést készítette: Sátoraljaújhely város közönsége a fájdalom keresztje alatt roskadtanjelenti gyászát... A magyar nemzeti szabadság megteremtője, a független Magyarország minisztere, később kormányzója, Sátoraljaújhely városának pedig az ébredés előtti időkben egyik - a közjó terén - lelkesen munkáló polgára, majd díszpolgára: UDVARI KOSSUTH LAJOS megszűnt élni. Szabad Olaszország Torino városában hajtotta le ősz fejét a hontalanság könnyeivel áztatott párnára, s a pillanat, melyben fennkölt lelkét kilehelte, kioltotta egy csillagnak fényét, mely nemzetünk jó és rossz napjaiban őrködött felettünk. Szelleme, emlé-